Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Hradil Mária versei (Mondd..., A nehéz út, Már láttalak, Mi ez? A szeretet)
67 Hradil Mária versei Mondd... Bolygód egén Csillag Nem lehettem. Szerelmem Soha nem tehettem. Mindig A part Túlsó oldaláról Néztelek téged. így Múltak az évek. Soha Nem voltál Az enyém, Mégis, Magaménak neveztelek. Vágyom utánad, Szeretlek, Becézlek. A fantáziám szülte Álomnak köszönhetem, Hogy Nálam ébredsz. Harmatillatú reggeleken Nem gyűrött a párnád, Elillansz Mint a virágillat, Mielőtt kinyitom szemem. A sors Játéktársunk volt. Már-már nekem adott, De a mágikus erő Inkább taszított, Mint vonzott. Kell, hogy tudd: Megkésett Gyötrelmek harcolnak Sebzett szívemben. Kérdezem! Mondd, Mi táplálja Ezt a megmagyarázhatatlan Vonzó gyengédséget, Amelyet irántad érzek? A nehéz út Nehéz időszakban élünk. Térdre kényszerítve A világtól, Csalódottan, Hitet vesztve, Lelkünk békéjét keresve. Szeressük egymást! Nyugalmat ad Kiostorozott idegeinknek Egymás közelsége. Elárult életünket Gyógyítsuk Reménnyel, Hittel, Amely volt, Van És lesz A legerősebb oldala Lelkűnknek. Azzal a szeretettel, Amely
