Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Mázsár László versei (Ne csodálkozz, Menekülj, Gyökerek és temető)
Mázsár László versei 33 parányi csillagnak látod, fényük meleget áraszt. Rokkant lettél mégis, sebzett: kiszakítottak belőled egy világot. Gyökerek és temető diófák párhuzamában az ismert út távlatba rohan Csallóköz - mátyusföld hangulata árad kis-duna ártere téved a horizontra keveredik égi színekkel felhők árnyakként asszisztálnak s a lelket szólító alkonyatból halványpirosan csöpög a jól ismert bánat az út mentén égre kiáltva az elmúlást diófák idézik szülőföld-tudat is itt lebeg valahol csillagszemű asszony érinti forrón kezem tekintetében radioaktív a ragaszkodás átjár forrón roncsol visszavonhatatlanul önzők s esendők céltalanok és számyaszegettek tépázottak és megcsonkultak az én szerelmeim gurul higanyszemekként a kérdéssejtelem gyermekkori ösvényeken fagyot nem ismert decembervégen vele s anyámmal a temetőben botorkálunk apám sírjánál gyermekivé szelídül a múlt a márványfedél alól nem sarjadnak könnyek, nem bújnak elő elvetélt álmok szótlan dialógusom apámmal megfontolt felnőttien elmélyült furára sikeredett forgatókönyv... szülőfalumra szitáló esővel lehull az este és megbékél az őrködő csönd a nagykereszt mögött
