Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Gál Sándor: Jégzajlás láza (vers)
1 Gál Sándor Jégzajlás láza „A test tudata elvész, és csak a tér tudata marad. " (H. Spenzer) egyre kevesebben a még láthatón innen és nem is önmagunkért hanem mert miénk a v о 11 ami megtörtént önmagában és láthatatlanná törött űri törmelékké és hiába volt a szándék megőrizni a szél és az idő emlékeit üres tenyerünk felett versek haldokolnak és napébredés idején az egykor elgondoltról nincs dallam se már íme a megírhatatlan lét anyagiasuk látomásával szememben a belém költözött halál leírható szövege egy kóros szövetminta és a kések fényküllői egy másik térben süvöltő havazás förgetege a benti síkon és az ömlő vér röghalmai az ébredés után
/
