Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Monológok áradása (Egressy Zoltán Most érsz mellé című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 87 a szereplők és a történetek, fel-felbukkannak és megmagyaráztatnak egyes korábbi jelenetek, értesülünk a szereplők további sorsáról, illetve végzetük körülményeiről. (Egressy novellistaként is kedveli a tragédiát: nem egy szövegnek van tragikus kifutása, végzetes eredménye, ami bizony helyenként túlsúlyossá teszi a novellákat.) A szövegek ilyetén egybeíuzése azt az érzést kelti, mintha a szerző csupán a füzérbe szervezés céljából illesztene be egyes jeleneteket, elemeket korábbi szövegekből; ezek a betétek erőltetettek és funkciótlanok: egységes szövegtér nem nagyon alakul ki, megvan ugyan a szereplők nagyjából behatárolható köre, az események azonban nem szerveződnek egységbe, még annyira sem, mint például Nádas Péter nagyregényében (ezzel ezt a nem túl találó analógiát nem is használnám tovább). Lesz is novellafüzér tehát az írásokból, meg nem is. A kötet fülszövege jelzi, a szerző novellistaként is megőrzött egyet s mást drámaírói „arzenáljából”. A legszembetűnőbb talán a monologizálás jelenléte a kötetben: a szövegek szinte kivétel nélkül monológok, mindegy, hogy egyes szám első vagy harmadik személyben íródtak. A monológjelleg nagyon erős, mintha tényleg színpadra születtek volna a szövegek. S nemkülönben egyedi még a narrá- ciós technika, amelyben általában megszólító és megszólított szerepel. A monolo- gizáló narrátor egy láthatatlan valakihez címzi szavait, akit aztán a szöveg végén rendszerint eltesz láb alól. (Mellékesen jegyzem meg: a novellák szereplőinek karakterét tekintve a Történetek esernyő nélkül helyett akár a Húsevő növények monológjai alcímet is kaphatta volna a kötet.) Nagyon gyakran az action gratuite, a motiválatlan, indokolatlan cselekvés áll a főhősök tetteinek hátterében. Váratlan, a kontextusba egyáltalán nem illő mondatok hangzanak el, melyeknek az elbeszélő különös jelentőséget tulajdonít: „Tudja-e, hogy csak a jáspis szó kezdődik jás-sal?" - 177., „Nekem a gigantizmus a hobbim” - 132., 187. stb., miközben általában az, aki kimondja a mondatot, maga sem érti, miért mondta ki. Ez a motiválatlanság azonban nem nélkülöz mindenfajta rendszert: felsejlik valamiféle általános determináltság, melynek legfőbb letéteményese talán a Most örülök neked című novella ördöge. A bűn határoz meg mindent a maga megfoghatatlan valóságosságában, elhomályosítva, vagy talán: a saját bűvkörébe vonva még a szerelmet is. ,yl bűn lényege a szabad akarat helytelen állásfoglalása", tűnődik a nyitó novella professzora; a novellákban azonban mintha nyoma sem lenne a szabad akaratnak: az eseményeket önkényes, kiismerhetetlen hatalmak befolyásolják. Ebben a légkörben pedig nem lehet meglepődni a- zon, hogy a kis virágáruslány sorozatgyilkos, vagy hogy a nosztalgiázó szerelmes örök álomba ringatja magát egykori kedvesével együtt... Mégis, action gratuite és a bűn mindent átható jelenléte ide vagy oda, Egressy olykor túl merész, túl messzire megy, sőt: túlságosan hatásvadász. Mintha az action gratuite-et alibinek használná, hogy semmiképp ne lehessen számon kérni a novella „értelmes” befejezését. A frappánsnak szánt csattanók nemegyszer az összecsapottság látszatát keltik. Ilyen eset például, amikor a Csak míg olvasom nar
