Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Gágyor József: Habakuk próféta (vers)
Habakuk próféta 83 Hittek is, meg nem is Márton jóslatának, biztonság okáért azért résen álltak. És lám, jött a labanc, de iramlott máris, várta már őket a kuruc generális. Folyamatosan jött a hírekkel Márton, miket kipuhatolt vészes éjszakákon. Útjairól nem szólt, az csak az ő dolga, forrásként az égi jeleket sorolta: „Csillagok állása, felhők gomolygása, szeleknek fújása, vizeknek járása, mind-mind azt mutatta, mind-mind azt suttogta...” és amit megtudott, máris újságolta. Bercsényi hitt már a „hóbortos” molnárnak, jóslatai eddig mind valóra váltak. Szabad bejárása lett a fővezérhez, kétség sem férhetett már a hűségéhez. S ha jött, szólt Bercsényi, bár tudta, nem tréfa: „Halljuk, mi hírt hoztál, Habakuk próféta!” Márton pedig szóra nyitotta ajkait: „Az bécsi sasfészek már elhányattatik.” Egyszer csak Mártonnak nyoma veszett, nincsen, s jött a hír, a labanc tartja őt bilincsen. Bercsényi gróf minden követ megmozgatott, hogy valami módon kiváltsa a rabot. „A fogolyért foglyot adok én cserébe...” „Veszélyes kuruc kém, tőlünk jár a bére!” A hadi törvényszék halálra ítélte, Pozsony városában vágták testét négybe.
