Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Lacza Éva: Kő-ország fia (Beszélgetés Cselényi Lászlóval)
80 Lacza Éva Hiszen az ember írás és gyakorlás közben jön rá sok mindenre. Csakhogy - amint már említettem - sok minden oknál fogva be kellett fejeznem a munkát, és ugye a mai sanyarú kiadói viszonyok azt is megszabják, milyen terjedelmű lehet a könyv. Tehát az út kezdetén vagyunk, hiszen hatvanöt év, mi az nekünk örökiijúknak... E- gyébként írás közben valóban nagyon érdekes dolgokra bukkantam, s a könyvemben meg is említem, restellem, hogy hatvanéves koromban tudtam meg érdekes dolgokat többek között szükebb pátriámról is. Forgon Mihály Gömör megye nemes családjai cmű munkájában is sok mindenre rábukkantam. Ha most lennék húszéves, akkor komolyabb búvárkodásba kezdenék Gömört illetően. Remélem, hogy a könyvem ösztönözni fog valaki mást, fiatalabbat, hogy megfejtse Gömör mítoszát. * Téged a verseid nyomán sokszor ért az a vád, hogy költészeted megközelíthetetlen, nehezen érthető, amit én nem hiszek, de olvasó és olvasó között nyilván különbség van. A Kő-ország mintha fordulatot jelentene, hiszen a kötet olvasmányos. S azok az emberek, akiknek még ráadásul valamiféle közük is van Gömörhöz, bizonyára érdeklődéssel olvassák, lapozzák, hiszen a könyv, mint mondtam, viszonylag könnyen emészthető. Ez tőled egy kissé szokatlan.- Ennek jobb híján az a magyarázata, hogy ez is én vagyok, s az is én vagyok. Ha megnézzük azt az ívet, ahonnan elindultam és ahová máig megérkeztem, akkor tulajdonképpen csak rosszindulat a megállapítás, hogy gyökereimtől elszakadtam. Egyértelműen bizonyították, hogy ez nem igaz. Mint ahogy James Joyce Finnegans Wake, Finnegan ébredése című érthetetlen müve is ugyanabban a Dublinban - amely egyébként minden más müvének a színhelyéül szolgál - játszódik, mint a sültrealista Dublini emberek című kötete. Bartókot még ma is sokan bonyolultnak tartják, pedig kristálytiszta és mélyen magyar. Egy következő példa a képzőművészet területéről: Piet Mondrian fája, pontosabban három fájának egyike abszolút naturalista, a második egy kissé elvontabb, a harmadik pedig teljesen absztrakt fa, de az is fa. Én abban reménykedem, hogy a magam szerény módján sikerülni fog - mindig jövő időben mondom - a két végletet valahogy egyesíteni. Ennek előjele a több- szólamúság, amit a költészetemben megpróbáltam kidolgozni. A Kő-országhm pedig kísérletet tettem arra, hogy kipróbáljam, lehet-e ezt prózában, lehet-e memoárban alkalmazni. Nem hiszem, hogy amit megvalósítottam ebben a témában, az a lehető legszerencsésebb dolog, de legalábbis bizonyos mértékben egy lépés ezen a téren. U- gye a kötetben a többszólamúság abból adódik, hogy egyrészt verset és prózát is közlök a könyv lapjain. Tehát ez az egyik. A másik pedig az, hogy teljesen más szöveg fűt a könyv lapjainak felső, illetve alsó részén. * * Most, ahogy erről beszélünk, eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt az Aleatória megjelenése idején volt neked egy olyan időszakod, amikor panaszkodtál: nem tudod, merre haladjál a jövőben. Mintha akkor nagyon elbizonytalanodtál volna a saját költészetedet illetően. Most meg azt látom, hogy megtaláltad önmagad egy másik énjét és ezt a más Cselényit ugyanúgy ki tudod bontani.
