Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - L'udovít Šrámek: Az ejtőernyős férfi (novella) (Szerdahelyi József fordítása)
64 Ľudovít Šrámek Az ejtőernyős férfi A férfi a járdán poroszkált, görnyedten, gyatrán megborotválva, dünnyögött valamit az orra alá, tekintetével a lába elé meredt, akárha összpontosítana valamire. Látszott rajta, hogy már van a fejében.- Még megiszunk egy kissört, Rebeka, aztán elmegyünk haza. - Hogy mindezt kinek mondta, nem volt világos, hiszen senki nem ment vele, de még a környéken sem volt látható senki emberfia. A férfi megállt az utolsó régimódi külvárosi kocsmák egyikének ódon bejárata előtt, ahol az ivóban máig masszív padok és asztalok vannak, késsel vágható a füst, megfelelően testes csaposnő és persze fiatalka a felszolgálólány, a kicsi fenekén kellően megfeszülő miniszoknyácskában. Odabent néhány törzsvendég üldögélt a már megkóstolt sörök „társaságában”, látásból mindegyiküket ismerte, itt látásból mindenki ismer mindenkit, ezért csak egy fejbólintással köszöntött. Hasonló volt a válasz is. Leült az üres sarokasztalhoz a bekapcsolt televízióval szemben, amely lehalkítva ment, nehogy zavarja a kocsmárosné zenei produkcióját. О valamiféle lejátszón a kedvenc CD-jét nyomatta.- Akkor hát, Rebeka, egy kis sör és borovicska, s megyünk haza - szűrte át ismét a foga közt halkan, alig hallhatóan, a televízió képernyőjét nézve.- Engem nem Rebekának hívnak, bácsi, én Patrícia vagyok, hát nem emlékszik rám? Egy iskolába jártam a maga lányával, ugyanabba az osztályba, és néhányszor maguknál is voltam. Hogy érzi magát Ágota Angliában, és mikor jön haza? - lepte meg kérdéseivel hirtelen az aprócska miniszoknyás lány, aki váratlanul és észrevétlenül tűnt fel az asztala mellett.- Bocsáss meg, Patrícia, nem vettelek észre. Én valójában a kutyusunkhoz beszéltem - kezdett széttekintgetni maga körül a férfi.- Biztosan elkóborolt valamerre, vagy odakint vár. Itt nem vész el. Mit hozhatok, bácsi? Már képben volt. Hát persze, a kutyát is elvitte, sajnálkozott magában, hangosan pedig rendelt egy nagy korsó sört borovicskával.- Ha Ágota megjön Angliából, elmondom neki, hogy találkoztam veled. Tetszik itt neked? - próbált beszédes lenni, noha egyre rosszabbul érezte magát, a hangulata egyenesen pocsék volt. A beszélgetés lánya iskolatársával, aki diák
