Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Hogya György: Tévelygéseim (1) (Napló helyett)
40 Hogya György Igen, utazás alatt olvasni szoktam... Ilyenkor az utazást egy másik utazással próbálom helyettesíteni: - képzeletbeli útra kelek, egyrészt, hogy szükség ecsetén elkerüljem a velem utazók érdeklődését, avagy érdektelenségét, másrészt így elégítem ki évek alatt kialakult olvasástól való függőségemet. Felvillantva az utazás egyetlen, mások számára is elfogadható, értelmezhető valóságát, értelmet adhat magának az utazásnak.... Du Perron az Ecole des langues orientales ifjú növendéke 1754-ben véletlenül megpillantotta az oxfordi Bodleian Könyvtárból kölcsönkapott Vendidad - a zoroasztriánus kánon egyik példányának - néhány faximile lapját, s egyetlen pillanat alatt elhatározta, hogy meg akarja érteni a Vendidad üzenetét, s ő lesz az, aki ezt az akkor még értelmezhetetlen szöveget le fogja fordítani. Miért? Miféle erő vesz rá bárkit is, hogy ilyesmire adja a fejét? Reguly Antal sorsát juttatta eszembe, aki hozzá hasonlóan, szintén egy pillanat alatt döbbent rá, hogy neki a finn-magyar nyelvrokonság kutatása és feltárása a feladata. Sok nélkülözés után, bejárva - többek között - az Ural, Perm és Ob vidékét, rengeteg anyagot gyűjtött össze. De ő a saját népének nyelvét, illetve kapcsolatait kutatta, Du Perront viszont semmi sem kötötte a perzsákhoz. És még csak annyira látványos támogatást sem kapott, mint mondjuk Stein Aurél, aki felfoghatatlan mennyiségű és értékű anyagot (közöttük rengeteg zoroasztriánust is) szedett össze Ázsia (halott) szívében. (Nem említve, és nem összehasonlítva például a többkötetes Serin- dia, illetve a Reguly-album megjelentetésének körülményeit.) Du Perron hosszú útra indult, amely kalandfilmbe is beillő izgalmas események sorát hozta számára... Megragadott ennek az embernek a — számára még ismeretlen — zoroasztriánus eszmék iránti fanatikus elkötelezettsége, kitartása, és főleg az önbizalma, amely megelőlegezte neki a feladat teljesítésének ígéretét. Nehéz pontosan meghatározni tettének mozgatórugóit, mégis úgy érzem, van bennünk annyi közös, ami segíthet megérteni tetteit. Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy olyan emberrel kerüljek kapcsolatba, aki talán egy elfeledett vagy kevésbé elismert embertípus képviselője, ám aki számára tökéletesen egyértelműek saját korának — és ez alatt nem csak a saját századát értem — igazságai, s amit esetleg a tudomány állása miatt nem tudhat, olyan félelmetes sejtésekkel és megérzésekkel helyettesíti, amelyekről csak spirituális szeánszokon hallhat az ember. Bár nincs okom du Perront bárhova is besorolni, úgy vélem, a „véletlen”, amely elvezette őt a Bodleian Könyvtárban talált Vendidad szöveghez — Mr. Bourchier, a Kelet-indiai Társaság köztisztviselője, az India nyugati partján lévő Szurat angol lerakatából hozta haza az egyik zoroasztriánus szent könyv (Vendi-
