Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Hogya György: Tévelygéseim (1) (Napló helyett)
36 Hogya György Az én szívem szerinti ziáratom {perzsa szó - zarándoklat, látogatás egy szent sírnál) elsősorban keletre vezetne, talán az Oxus folyóhoz, talán a médek birodalmába vagy esetleg Gundésápúrba. („ Valamikor az Indiától nyugatra húzódó világban Gundésápúr volt a legnagyobb és legfontosabb iskolai központ: kozmopolita város volt, ahol az ismert világ különböző nyelvű és vallású képviselői, perzsák, szírek, görögök, indiaiak, vagy - más nézetben - keresztények, zoroasztriánusok, zsidók, szábeusok közösségeinek kontaktusában élt és hatott a hagyományokban örökölt ismeretek egész köre ”.) (Az idegen szavakat nem fitogtatásként használom, egyszerűen meggyőződésem, hogy: ,,/í műveltség éppenséggel nem azért kell az írónak, mert az, nem tudom miféle szellem, nem tudom miféle magasságaiba fogja felemelni, hanem - szinte mondhatók, hogy épp ellenkezőleg - az emberiség többi, közönséges, elemi és élettani javaihoz tartozik. ” Másik mentségem, hogy azért jóval többet olvasok, mint írok, megkímélve ezzel mindazokat, akik a magasságot nélkülözni tudó szellem pártján állnak.) Talán eme tudásvágy - és nagy részben fiatalkori mohó kíváncsiságom - által vezérelve vettem meg valamikor régen Nietzsche: lm Igyen szóla Zarathusztra című könyvét, ám őszintén bevallva, nem tudtam végigolvasni. Meglepetést és csalódást jelentett számomra. Biblikus hangvitele nélkülözte azt a fajta kinyilatkoztatást, amelyre fiatal lelkem vágyott. Akkor persze még mit sem tudtam az Avesz- táról, a Vendidaról vagy Mámról, s így természetesen felkészületlenül kerültem szembe az első próféta első megnyilatkozásával. Mindenesetre igyekeztem nyitott maradni, így nem a Jót és Rosszat kerestem, hanem a vallások, filozófiák és erkölcsi tanítások olykor feloldhatatlan és ellentmondásos helyzetét szerettem volna megérteni. (Mindennapi éltünkben még a színház világa szeretné ezt a konfliktust feloldani, ám az emberi lélek katarzisáért kiáltó harsány módszerei sem képesek felrázni az embert, és nem hozzák meg az ember megváltozásának ígéretét. Az előadás végeztével felálló, távozó és fejét csóváló nézőben ott marad az önmaga képességei és önmaga megváltása iránti örök szkepszis...) Zarathusztra személye és valamiféle titokként kezelt üzenete azonban továbbra is izgatott, olyannyira, hogy további irodalmat és információt kerestem, amely közelebb vihet hozzá. Az én életem olyan, mint Camarina élete (Camarina szicíliai kisváros volt, amely körül az orákulum figyelmeztetése ellenére kiszárították a mocsarat, minek következtében az ellenség — a szirakúziak—elfoglalta a várost) — érintetlenül kellett volna hagyni, mert a változások a pusztulásomat okozzák. (Sajnos, bármiféle változás történik velem, ugyanaz a lehangoló sors vár rám; ugyanis minden vál
