Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Gál Sándor: Az egy és az egész Kincses Komárom (2)
22 Gál Sándor Az egy és az egész KINCSES KOMÁROM (2) (Az emlékek első részét a folyóirat februári számában közöltük) Azt hiszem, a Komáram-Gadóc-Búcs összekapcsolódásának ideje hozta meg számomra azt a biztonságot - és részben az önbizalmamat —, amely lehetővé tette számomra az elképzelt előrehaladást, természetesen a tanult szakmámban és az irodalomban egyaránt. Szilárd eligazító pontok alakultak és érlelődtek bennem, s bár voltak — mindmáig vannak - kételyek és kétségek tennivalóim felől, az azonban bizonyossá és egyértelművé vált, hogy melyek a követendő célok. Az a közeg, amelyben akkor éltem, s amelyben igyekeztem megtalálni - ma már úgy is fogalmazhatnék, hogy: önmagamat - befogadó közeg volt. Mondhatnám: emberséges. Meg talán a szerencse is hozzám szegődött. Osztályfőnökömtől nem csakhasznos és okos tanácsokat kaptam, hanem jó könyveket is. Egy másik tanárom, a nagyon megfontolt polihisztor Valkovics Imre, ugyancsak könyvekkel látott el, amikor irodalmi érdeklődésemről tudomást szerzett. Tőle elsősorban filozófiai munkákat kaptam. Hajói emlékszem, a cseh strukturalista irányzat néhány kötetét, de ezek csupán halványan maradtak meg bennem, elvont, mélylélektani eszmefuttatásaik abban az időben megközelíthetetlen távolságra voltak tőlem. Ezzel szemben — ugyancsak Imre bácsitól kaptam - Lenin Filozófiai füzeteit - nagy élvezettel olvastam Hegel idealista filozófiájának erőteljes és világos kritikájaként. Természetesen ezek mellett egyéb könyveket, szépirodalmi munkákat is kaptam, regényeket, verseket vegyesen, amelyek valamiféle tágasságot adtak vagy nyitottak meg előttem. Az egésznek egyetlen hibája volt csupán - persze ezt ma tudom —, mégpedig az, és annyi, hogy az egészből hiányzott a rendszeresség, az egymásra építhető tudás. Csak kapkodtam az elérhetők után, ahelyett, hogy valami következetes sorrendet követtem volna. Persze akkor és ott az ilyenféle elképzelés vagy következetesség előttem föl se merült. Később néhány döntő mozzanat mégis csak bekövetkezett, vagy inkább kialakult a fenti „mindent-akarás” káoszából. Ennek létrejöttét többé-kevésbé különféle véletlenek tették lehetővé. Például abban az időben én eléggé jól fociztam, s játszottam az otthoni csapatban. Hamarosan aztán az iskolai válogatottba is bekerültem, s így esett meg, hogy Komáromban a Rác-kerti stadionban az akkori magyar válogatott ellen is játszhattam egy edzőmérkőzésen. Ezt pedig egy „visszavágó” követte, mégpedig Dorogon. Ez volt az első külföldi utam, s még 50 forint zsebpénzt is kaptam. A mérkőzés után bevittek Esztergomba, ahol is az első könyvesbolt ki-
