Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Duba Gyula: Szégyen (1) (regényrészlet)
12 Duba Gyula Szégyen (1) (Részlet a rövidesen megjelenő regényből) (10) A Nyerges utcából jobbra, a Mihály-kapu felé fordul, áthalad a torony alatti boltíven és az egykori barbakánt elhagyva, Nepomuki Szent János szobra után a sarkon megáll. Szétnézett, remélte, erősen hitte, hogy meglátja őket. Ezen a tájon gyakran megjelennek. Felbukkannak és eltűnnek, mintha a város szellemei lennének, az ötvenes évek s az azóta eltelt idő árnyai. Évtizedekig a város lakói voltak s az irodalom jellegzetes alakjai... Elsőnek a Filozófust pillantja meg. Először ő hagyta itt a várost, még a hetvenes évek végén. Alacsony, zömök ú jságíró, költő és gondolkodó, mongolos képű bajvívó. Kerékpáron jön a Štefánik utca s az egykori Szárazvám felől, sötét pantallója két szárát becsíptette, ahogy a vidéki kőművesek és mesteremberek teszik, sötét zakója begombolva, hajadonfővel, súlyos barna aktatáskája a kormányon lóg. Morvái tudja, hogy a tömött táska teli van könyvekkel, újságokkal és kéziratokkal, mindenféle versvázlatokkal és papírlapokkal, hevenyészett jegyzetekkel, csupa gondolati anyag és szellemi termék, súlyosan megterheli a kormányt. A gazdája komótosan hajtja kerékpárját, maga elé néz, nem tekint semerre, magába merül. Elvont nagy kérdések foglalkoztatják, nem szabadulhat tőlük, ösztönei őrzik őt a forgalomban. Nehézkesen elhajt a sarok előtt, majd fékezni kezd, mert a Nagy-Bafa után, a Főposta előtt lejteni kezd a széles út, a Manderla felé ereszkedő kerékpár gyorsulni kezd, s a Filozófus ösztönösen fékez. S eltűnik Morvái tekintete elől anélkül, hogy rápillantott volna, hogy meglátta volna, hogy tudomásul vette volna jelenlétét... A másik kettőt a Széplak utca elején pillantotta meg. Messziről meglátta őket. Légiesen ácsorognak, kirínak a járókelők közül, ámyszerűek. Egymás mellett állnak, beszélgetnek, a Mihály-kapu utca torkolatát jelentő, egykori barbakán felé néznek, mintha őt várnák. Honnan tudják, hogy jövök, gondolja Morvái, nem beszéltük meg, hogy találkozunk! Régen volt ez lehetséges... Kétségtelenül ők azok, a Bajuszos, meg a Költő. Sétára indulva gondolt rá, hogy találkozhat velük, de nem volt benne biztos... egyáltalán nem lehetett benne biztos, sosem láthatta előre, mikor és hol találkozik kettőjükkel... Tudta, hogy mióta elmentek, azóta is gyakran lehetnek együtt, általában olyan helyeken, ódon szűk utcákban és nagyhírű tereken, ahol egykor italkimérések voltak és bort lehetett inni minden mennyiségben. De hát az utóbbi időben ilyen helyek eltünedeznek, megfogyatkoznak, lassan az emlékezetben is elmosódnak... Ahogy a Nagy-Bafától meglátja őket, azok már feléje fordultak, de nem in-
