Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Csoóri Sándor: Hogy mi a költészet, nem tudom 10 Jánossy Lajos: Csoóri Sándor 80
6 Csóri Sándor 80 éves De mi gyorsan tegyük hozzá a véleményéhez, hogy a hazafíatlanság se lehessen az! Világosság a köd mögött Minden középiskolás diákunk jól ismeri Descartes lebilincselő mondatát az egyén és a világmindenség viszonyáról: Cogito ergo sum. Azaz: Gondolkodom, tehát vagyok. Azt hiszem, nincs ennél rövidebb filozófiai tétel a bölcseletben. És rugalmasabb sincsen. Ha az eredeti mondatot csak egyetlen szócskával, jelzővel egészítjük ki, máris egy újabb fényvihar támad körülötte. Például: Gondolkodom, tehát szabad vagyok. Illetve ennek az ellenkezője is: Gondolkodom, tehát nem vagyok szabad. Az előző század újabb és újabb gondolatokat sarjasztott az eredeti nyilatkozatából. Mióta a televízió meghódította a Föld nagy részét, öngúnnyal vagy öngúny nélkül is kijelenthetjük, hogy a gondolkodom helyére más ígéretet is odaírhatunk: Látok, tehát vagyok! Amíg a természet tárta elénk a valóságot, lehet, hogy mitologikusabban és sorsszerűbben fogadtuk el a jelenségeket, de mióta a tudomány közvetítésével ismerjük meg azt, egy kívülálló rendszer természetét is kénytelenségből összekeverjük vele. Valóság az, ami mérhető - jelenti ki a tudomány. Ez a descartes-i rokon mondat egyre nagyobb szerepet kap életünkben. A televízió nézőinek az elszaporodása nemcsak mennyiségi erejével befolyásolja az emberiség életét, hanem az értelem vagy akár a mélylélektan területén is óriási változásokat idéz elő. Látni egyszerűbb, de tartalmatlanabb, mint gondolkodni. Márpedig a jövő a bámészkodó emberiség jövője lesz. Ehhez még lázadásra sem lesz szüksége, észrevétlenül bekövetkezik. * * * A kultúra nem dísz, nem fényűzés, nem ráadás valamire, hanem élet! * * * Nincs semmiféle erkölcsi mércénk, erkölcsi iránytáblánk, amely eligazítana minket. A jó is csak akkor jó, ha azok adják, akiket becsülök. S így van ez az ellentáborral is. Ez a mérgezés leginkább a talajmérgezéshez hasonló. Csak a kultúra segíthetne meggyógyítani minket. * * * Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát című könyvét veszem le a könyvespolcról. Róla se tudom elképzelni, hogy meghalt. Túl sokat voltunk együtt, miért is hinném el? Ki se nyitom még a könyvét, és az jut eszembe, hogy Géza az esztétikumot is úgy kezelte, mint az igazságot. * * * A besúgásról beszélni nem politikai kéjelgés volt, hanem a korszak lényegéről megemlékezni.
