Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - MARGÓ - „Csupán annyira botrányos, mint egy dadaista vers”
94 MARGÓ zal, hogy a terápia kimenetele kétesélyes. Viszont a sokkterápia része lehet az is, ha nincs hazaszeretet. Ezt is ki kell bírni és el kell számolni a ténnyel. Láthatóan, ez az, ami még nem megy: egy szeretet- és szolidaritás-deficites társadalom nem képes elviselni, ha nem szeretik és nem szolidárisak vele. A sikeres terápia első lépése talán éppen az lehetne, ha ezzel szembesülne. N. Z.: Igen, segíti, segítheti, ebből a szempontból még több ilyen szövegre lenne szükség. Érvényes és teljes mértékben elfogadható az az írói stratégia, az az irodalmi pozíció, amely a közösség irányába provokációként nyilvánul meg. Végül is ez billenti ki a befogadót rögzült automatizmusaiból. Már ha a jelen helyzetben ez megtörténhet egyáltalán, interjúval vagy anélkül. Az az érdekes, hogy Kertész interjúja által mintha az irodalom és az írók megint eljátszhatnának önmaguk fontosságával egy olyan korban, amikor ezek a pozíciók megrendülni látszanak. Ebből a szempontból a Kertész-interjú abszolút profi munka. Valahol Spiegelmann Laura és a Nobel-dij között, hogy azért mindjárt romboljuk is le a téma vérre menő, mérhetetlen komolyságát. P. N. L.: Hogy segíti-e ez a megfogalmazás a múlttal való szembenézést? Nem segíti, és nem gátolja. Honfitársaim túlnyomó többsége pillanatnyilag, ahogy húsz éven át, képtelen és alkalmatlan erre a szembenézésre. Az influenza elleni vakcinát is pártállása szerint adatja vagy nem adatja be magának, hogy lenne képes és hajlandó egy hosszú és gyötrelmes vizsgálódásra abban a múltban, mely látható következmények nélkül kurrens szarként és/vagy hájként is ide-oda kenegethető? Makón 20 nap közérdekű munkavégzésre ítélték azt a honfitársunkat, aki leverte Kecskeméti Ármin rabbi emléktábláját és a helyére írta: „Mi az, hogy 6 millió? Hazug disznók!” A 20 nap nyilván a rongálásért járt, hisz a kérdésben rejlő vélemény szabadon hangoztatható, tévék, újságok sugározzák, következmény nincs, csak züllés van és bénultság. Vajon én mit mondanék nyolcvanévesen? Melyikünk mit mondana? (LITERA, 2009. november 14.)
