Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - TANULMÁNY - Rácz Vince: A csodába a hétköznapokkal! (Szerb Antal szépírói és értekező munkásságának kapcsolódási pontjai, tanulmány)
56 Rácz Vince élvezete csömört okoz. Bestsellere, A Pendragon legenda a külső csoda regénye, a külső csodáé, melyben ez alkalommal elmerül, sőt, valósággal lubickol. Az Utas és holdvilág egy másfajta csoda, a veszedelmes, lélekmélyi kísértet, a belső csoda regénye, melynek fenyegetése elől életösztönétől hajtva el-menekül. A Pendragon legenda csodamotívuma már-már ponyvairodalmi kölcsön-zés. Hiszen a látványos külső csoda igazából az olcsó ponyvára tartozik. Ez a kiindulópontja a regénnyel kapcsolatban felmerülő vádnak, hogy lektűr volna. Az azonosság azonban csak látszólagos, Szerb Antal bár merít a ponyvából, intellektusa, mindent átszövő iróniája, nosztalgiája művészi síkra emeli az esztétikailag eredetileg mégiscsak alacsonyrendűt. A regényben a csoda pazar kelléktárából válogat, szerepel benne kísértet, kastély titkos alagutakkal, felnyíló sír, éjféli lovas; a külső csoda megannyi arca. A regényben feltáruló misztériumvilág mégis egyéni színezetű egészet alkot, dacára a sok, szinte közkézen forgó fantasztikus elemnek, melyet felvonultat. Minden eredetisége ellenére is szokás megjelölni irodalomtörténeti előképeit, ezek közé tartozik Powys Wolf Solentje, Woolf Orlandója, Garnett A rókaasszonya és Collier A majom- felesége. Valamennyi lehetséges előképről megemlékezik szubjektív lírai regényelméletében. Ami összefűzi a felsorolt müveket, az a csoda, a fantázia birodalmából támadt külső csoda ironikus, nosztalgikus szemlélete, az elsődleges jelentésen túli rejtett értelem megsejtése. A Pendragon legenda műfaji besorolását nemcsak a ponyvával való érintkezés teszi problematikussá, hanem bonyolult többsíkú szerkezete is. A műelemzés nem célunk, ezért csak nagy vonalakban térünk ki rá. A könyv egyszerre esszéregény, detektívtörténet és kísértethistória.2 A műfaji hármasság hármas hangnemet indukál. Ami egybekapcsolja a hármas hangzatot, itt is a szerző iróniája. A mű alapszövetét az irónia adja, erre épül egy nosztalgikus és egy intellektuális réteg. Az előbbit képviseli a rózsakeresztesek rajza, egyfajta, félig valóságos, félig kitalált középkor szellemének nosztalgikus idézgetése. A műben rejlő esszéregény hangneme ebből a nosztalgiából és az alapként szolgáló iróniából van összegyúrva. A regényből kibontakozó detektívtörténet egyben a műfaj mintapéldánya és paródiája is, hang-nemét, melyet az intellektuális és az ironikus sajátos ötvözete adja, az intellektuális sík dominanciája határozza meg. A kísértethistória szövetében ugyanakkor azonos súllyal szerepel irónia, nosztalgia és intellektualitás. Ez az egyedi hangvétele teszi egyénivé a közhelyszerű tematikát feldolgozó regényt. A Pendragon legendában Szerb Antal egyszerre mosolyog és bor- zong a csodán. Az Utas és holdvilág csodamozzanata merőben más természetű. Ebben a regényében a belső csoda képviseli a hétköznapok ellenpólusát. A lélek rejtett csodái, egyben fenyegető kísértetei, melyek elől menekülnie kell, ha nem akar a kockázatos szeánsz áldozata lenni. Szerb Antal itt a lélekmélyi szörnyetegeket hivja elő, a vágy- ott-rettegett kamaszálmokat idézi meg. A regény hőse Itáliában tesz utazást, a külső helyszínek közti bolyongásánál sokkal fontosabb azonban aláereszkedése önmaga mélységeibe, egykori kamaszálmai birodalmába, múltjának elfojtott emlékei közé. A megidézett csoda azonban azzal fenyeget, hogy elnyeli a hétköznapok világát, a hős
