Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Gyüre Lajos: Ha kéne se (vers)
28 Gyüre Lajos Ha kéne se „Ha kéne se tudnék mást vallani” (Sziveri János) Ha kéne se ha falhoz állítva ha állna már a szégyenkalitka ha véresen földre leteperve ha újból százszor halálra verve Csak így csak magamnak holtra válva millió halálomat bejárva csontig rágott szólamokba zárva vállamra omló ködben állva Még mielőtt elemeimre bomlok kinyúlik testem a gerinc a homlok a szem üregében a látó két bogár sötét medrében túlvilág folydogál: tarisznyámba zab lovaimnak abrak sarkig kitárva minden vakablak Fáradt vagyok hagyjatok magamra minden elfogyott üres a kamra És nem érdekel a játékotok se a színes szólamok se a botok üveggolyók se fényes cirádák - élem tovább a magam világát Én mindent megettem csak a spenót köptem-rúgtam nem ízlett fenemód fontak rám ostort törtek husángot s Bagó későn hozta a virágot Lehet hogy Boka nem is akarta pedig már cérnával fel is varrta anyja azt az egyetlen gombot hordja a szél a homokdombot Csip-csip csóka vak varjúcska hova megy a nyúlacska: ides és tova csöndben kivisznek az ákácosba hátára vesz a Szent Mihály lova
