Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Gál Sándor: Az egy és az egész IV. rész Kincses Komárom (1)
20 Gál Sándor Ezzel egy időben az a fiatal nemzedék — kortársaim - jelentős része is „felesleggé” vált szülőhelyén, hiszen a saját gazdaság megszűntével lényegében az életlehetőségei is megszűntek. Ez a fiatal nemzedék adta az előbb emlitett kiáramlás második hullámát. Lényegében engem is ez az áramlat sodort előbb Ipolybélre, s egy évvel később innen mentem felvételizni a Komáromi Mezőgazdasági Technikumba, s mert felvettek, így lehettem négy évig komáromi diák. És ez a négy esztendő adta vissza a hitemet, hogy nem vagyok senkinél kisebb, nem vagyok senkinél alább való, s hogy kitartással, szorgalommal szándékaimat képes leszek valóra váltani. Nyugodtan írhatom ide, hogy akkori szándékaim középpontjában már az irodalom állt, tételesen a költészet csodája. Ugyanakkor azt is illik ide rögzíteni, hogy az ötvenes évek első felében ez valóban még csak szándékként élt bennem, s maga a szándék is valami elvont, ismeretlen térben lebegett előttem — szinte megfoghatatlanul. A Mezőgazdasági Műszaki Technikum egyébként a Komáromhoz közeli Gadócon működött, s az egyik legrégibb, legpatinásabb ilyen intézete volt a valahai Magyarországnak. (Amikor e sorokat írtam, kaptam a szomorú és semmivel sem menthető hírt, hogy a szlovák kormányzat az intézményt megszűntette.) Az iskola mellett diákotthon, tornaterem volt, s természetesen egy jól szervezett tangazdaság működött, ahol a diákok az elmélet mellett a gyakorlati tárgyakkal ismerkedhettek meg. Amikor oda kerültem az ötvenes évek derekán, jól összehangolt és kiváló szinvonalú tanári kar végezte az oktatást. Zömmel mezőgazdasági mérnökök, vegyészek, biológusok, közgazdászok oktatták a szaktárgyakat, de hasonlóan felkészült pedagógusok vitték az általános és humán tárgyakat is. Fizikát, matematikát, s a három - magyar, szlovák, orosz - nyelvet-irodalmat. Az általános tárgyakat az akkori rendszerben az első két évben tanították. A harmadik és negyedik osztályban már a fizika és a matematika elmaradt, azonban az irodalmat - mind a három nemzetét - folyamatosan tanultuk, ha nem is valami nagyobb részletességgel. Azt hiszem, abban az időben ezt és ennyit bőven elégségesnek tartottak a majdani gazdászok irodalomban-kultúrában való eligazodására. Azt is érdemes megemlíteni, hogy azokban az években az oktatás rendszere lényegében főiskolai szinten történt. Az első félév végén, s ehhez hasonlóan az oktatási év végén két-két hét vizsgaidőszak volt, amikor minden szaktantárgyból - vizsgatételek alapján - egy-egy nap az adott tantárgyból bizottság előtt a hallgatók vizsgát tettek. Ezt a vizsgarendet - egyféle megmérettetést - én kedveltem, hiszen objektiv összegzést adott öt hónap ismeretanyagából. Természetesen az iskolaév többi szakaszában is feleltettek a tanárok, így a korábbi eredményeket is figyelembe vették az osztályzásnál, de a „vizsgái” szereplés a bizonyítványba került osztályzatot jelentősen nyomatékosította.
