Irodalmi Szemle, 2010

2010/12 - Aich Péter: A dosszié

A dosszié

89

lapítják meg, hogy mindkét állam „ideológiailag determinált, totalitárius állam volt, melyek a megelőző években katonai agressziók sorozatát követték el, és elkerülhetetlennek tartották a katonai összecsapást egymással”.

Az ókori Görögországban történt, hogy a szemben álló felek megegyeztek, hány katonával s milyen fegyverzetben fognak harcolni, mert így tartották becsületesnek. De az is előfordult, hogy megegyeztek: harcoljon egymással a két király, s a vesztes elismeri a másik győzelmét. Vajon el tudnánk ezt viselni a mai bonyolult, s egyre aljasabban s könyörtelenebbül agresszív világban? Amikor már semmiben sem tudunk mértéket tartani, amikor már semmi sem szent, sem ember, sem isten, amikor a valós értékeket felszínes divatjelenségek helyettesítik, amikor a méltányosság ismeretlen idegen fogalom, amikor az építkezés helyett a rombolás az irányt adó vezércsillag? Vajon mikor értjük meg, hogy minden háború végül úgyis tárgyalással ér véget, s hogy bizonyítani majd akkor kell...

JEGYZETEK

1 Különösen a háború végnapjaiban sok elpusztult, illetve sokat megsemmisítettek.

2 Talán meglepő, de a megbecsülés valóban kölcsönös volt, ezt számos adat bizonyítja, ilyen összefüggésben idézi Ormos Mária (a Rubicon 2010/2 különszámában) Albert Speert: „Általában elmondható, hogy [Hilter] csodálta, amit gyűlölt, pontosabban: csak azt gyűlölte, amit egyszersmind csodált is. Ez egyaránt vonatkozik a zsidókra, Sztálinra. Az egész kommunizmusra.''

3 Henrik Ebcrle-Matthias Uhl: A Hitler-dosszié. A szovjet titkosrendőrség (NKVD) iratanyaga J. V. Sztálin részére. Készült Hitler személyi adjutánsának, Otto Günschének és inasának, Heinz Lingének 1948-49-cs moszkvai kihallgatási jegyzőkönyvei alapján. Park Könyvkiadó, 2006, 2009 Budapest.

4 Lásd: L. A. Bezimenszkij: Hitler halála, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1971. A mü eredeti címe: Visztrel, katorovo nye bilo. Első orosz kiadásának évét sajnos nem lehetett megállapítani.

5 Föltehetően azért tették ezt, hogy így vonják kétségbe legitimitásukat. A szőnyeg alá söprés szokványos módszere volt ez: a szocializmus idején a háborús szlovák államot is kizárólag az „úgynevezett” jelzővel idézték annak jeléül, hogy nem ismerik el, holott a nagy példakép, a Szovjetunió elismerte.

6 Ilyen, fölöslegesen sok emberéletet követelő harc volt a duklai hadművelet is, amit hadászatiig semmi sem indokolt, eredetileg nem is arra tervezték a csapásokat. Ez a hadművelet politikai döntés volt az idő előtt kitört szlovák nemzeti felkelés segítségére. Agyútölteléknek akkor Svoboda hadtestét vezényelték oda.

7 Joachim C. Fest: Hitler, Verlag Ullstein GMBH, Frankfurt/M, Berlin, Wien Propyläen Verlag.

8 B. L. Hart: Jetzt dürfen sie reden. Hitlers Generale berichten (Most beszélhetnek. Hitler tábornokainak beszámolói), németül: Stuttgart-Hamburg, 1950.