Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Pomogáts Béla: Közös a felelősségünk... Köszöntő az SZMÍT jubileumán - Alabán Ferenc: Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei (tanulmány)
48 Alabán Ferenc datában szükséges alakítani a vele kapcsolatos nyelvpolitikát is. Ahhoz, hogy a magyar bekerüljön az európai nyelvek működőképes rendszerébe, többféle iskolai programba kell bekapcsolódnia, dokumentációját és tananyagát szükséges megfelelően elkészíteni, akár a szomszédos, akár más további országokkal. Kisebbségi kontextusban többletfeladatok hárulnak a programba kapcsolódókra, s többirányú orientáltságot követel a munkálatok felvállalása. Mindez számtalan problémát is felvet, mint például a tanárképzés ügyét, presztízsveszteséges helyzetének kimozdítását, továbbá a fordító- és tolmácsképzés új alapokra való helyezését, új szakembergárda kinevelését. Ehhez azonban a közép-európai országokban még nincsenek meg sem az anyagi, sem a szellemi feltételek, az új körülményekre és perspektivikus feladatokra való készülés stádiuma azonban belső aktivitást is megkövetel. Lehet, hogy generációváltásra lesz szükség ahhoz, hogy a rendszer- váltás után önálló államokká vált közép-európai nemzetek elfogadják és támogassák a nyelvtanulás/nyelvtanítás legújabb európai rangú koncepcióit. Ezekben az országokban — köztük Szlovákiában is - a lakosság nemzetiségi összetétele miatt a nemzeti nyelvek állami státust kaptak, tehát csak néhány évvel ezelőtt kezdődött el az a nyelvi állapotokat és nyelvi státust meghatározó folyamat, amely más európai országokban már az 1. világháború után, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával elkezdődött. Az újonnan keletkezett nemzetállamoknak az a sajátsága egyértelműen felerősödött, hogy a bizonyos százalékot kitevő kisebbségi állampolgároktól határozottan elvárják az államnyelv megfelelő ismeretét. Ez a tendencia csak akkor válhat elfogadhatóvá és követhetővé, ha az idevonatkozó rendelkezések nem korlátozzák a kisebbségek anyanyelvének használatát, s nincsenek a szakszerűség kárára. Szlovákiában sajnos mindkét tényező megfigyelhető: az is, hogy a közigazgatásban és a jogi területen a magyar nyelv használata nehézségekbe ütközik, s az is, hogy az iskolákban a tankönyvek kiválasztásában és használatában is az illetékes hatóság alaptalan direktívákat és célzatos tiltásokat alkalmaz. Még egyetemi szinten is érvényt szereznek legújabban annak a gyakorlatnak, hogy idegen nyelven írt minősítő szakmunkáról csakis szlovák nyelven lehet szakbírálatot, opponensi véleményt írni. Az ilyen rendelkezések szakmai szempontból érvénytelenek, nem kompetens voltukhoz nem szükséges külön véleményt fűzni... Ha nem lenne kellő tiltakozás és érvelés az ilyen durva beavatkozások ellen, következő lépésként megtörténhetne, hogy bárminemű szakmunkát (záródolgozatot, szakdolgozatot, doktori és disszertációs munkát) csakis államnyelven lehessen írni és beadni. Mindez ellentétben áll az európai többnyelvűség és többkulturáltság kívánatos irányával, s reakciós jellegével hátráltatja a szakmai fejlődést és kibontakozást. Az államnyelv egyoldalú monopolhelyzetbe való állítása nem motiválja az európai integráció gondolatát, nem mozdítja előre az európai polgárság szellemiségét, s nem járul hozzá a különböző kultúrák közötti párbeszédhez, illetve annak harmonikus együttműködéséhez.
