Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Gyüre Lajos: A tálentumos ember (vers)
32 Gyüre Lajos A tálentumos ember Osztogat kinek-kinek, ami jár, kérni se kell, csak jöjj, önként adja, veheted két marókra, szabadon, ne félj, csak jöjj, nem szól rád a Gazda. Csak ad, osztogat, békés mosollyal, nem kérdez, csak néz, néz rád szelíden. Megismered: kereszttel a vállán, s néhány csepp vér szívtájon az ingen. A tálentumos ember csak vár, vár, és mondod magadban: ez is bolond, osztogat, és nem kér vissza semmit, úgy él, mint kit nem gyötör földi gond. A tálentumos ember csak osztja kincseit: szelíd mosolyt, a lélek nyugalmát, és örömet, igazit, s békét, békét, teljen a szív vélek. A tálentumos hátán kereszt függ, hordozza békével, és nem lázad, még ha százszor is elesik, feláll, arcán szelídség lakik, s alázat. Csak ad, osztogat békés mosollyal, nem kérdez, csak néz, néz rád szelíden. Megismered: kereszttel a vállán, s néhány csepp vér szívtájon az ingen.
