Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Duba Gyula: Harmincasok nemzedéke
24 Duba Gyula útján, új nemzedékeket bocsát útra, az „egyszemüeket” majd az íródiát. A kiadó és folyóirata közös irodalmi gondokkal teli gyűjtőedény. Korszakos mű kezd benne szerveződni, A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. A szócikkírás új műfaj, a munkának Fonod a mozgatója. A kisebbségi kultúra folyamatos teremtés, hogy fenntartsa magát. A nemzedékek élete abban merül ki és nyer értelmet, hogy életerejüket bizonyítják! S az irodalom védekező reflexeivel biztosítja értelmét. A kisebbség sorsa, hogy állandóan önerejét bizonyítja, amikor kitartottá válik, léte veszélybe kerül. Dobos László Egy szál ingben címmel regényt ír erről, majd a Sodrásban címen nemzedéke városi életének kezdeteiről, a hazai magyar értelmiség születéséről. A Hólepedő tanítónő főhőse egy értékes női lélek sorsa a kisebbségi szélfúvásban. Enge- delmével című novelláskönyvének darabjai drámai sorsok sajátos nyelvezettel elmondva. Egy-egy Dobos-mü sajátos anyag, finom szövetként háttér, vagy éppen szabadon jár-kel benne a politika fenyegető lidérce, süvítve szikkasztja a történelem szélfúvása. Ám - sajátos módon - mindig van benne valamiféle korszerű, modern formai törekvés. Mintha életünk és sorsunk ihletéseként lenne feladatuk a közösségszervezés. Ez a nemzedék nem szabadulhat a csapdájából, a történelemtől, markában tartja őket! Ellátja élményekkel, erkölcsi szemléletet kényszerít rá, sajátos esztétikai eszményt sugall számára, közösségi ihletésűt. Később Fonod Zoltánnak is meg kell válnia az igazgatói széktől, a politikai zajlás és hatalmi húzások elmozdítják. Nehéz munka árán tér vissza a pedagógusi hivatáshoz, a Komensky Egyetem Magyar Tanszékének tanára, majd vezetője lesz. Az abarai iskola igazgatói posztjáról Török Elemér jön ismét a fővárosba szerkesztőnek az Új Szóba, Szeberényi Zoltán pedig tanszékvezetőként küldi Nyitráról munkáit, kéziratait. Évtizedek teltek el közben: a harmincasok nemzedéke, mint a kezdeteknél, ismét összeverődött Pozsonyban! Mintha valamiféle sajátos rohamra készülődne! A rendszerváltáskor kész életművek állnak mögöttük, bár nem befejezettek. Közösségi idők után az individualizmus korába jutottak. Értékrendjük némileg anakronisztikus, másrészt konzervatív, hagyományőrző, tehát az új csapdahelyzetben is érvényes. Hűek önmagukhoz, nincs számukra feloldozás. De nem is kémek, a huszadik század nem ismert ilyet! Fonod máig szerkeszti az Irodalmi Szemlét és kiteljesíti irodalomtörténeti munkásságát. Dobost közösségszervező munkája a Magyarok Világszövetsége élére vitte, fenntartja a Madách Kiadót és biztosítja könyvkiadásunk fél évszázados szellemiségét. A Kossuth-díj, a Posonium-életműdíj és a Helytállásért díj bizonyítják, hogy mindez a magyar nemzeti önerő fenntartásáért történt. Eláll a lélegzetünk, amikor az elmúlt nyolc évtizedre gondolunk. Mennyit éltünk, s mi mindent megéltünk...! Jubileumuk alkalmából most Dobos Lászlónak és Fonod Zoltánnak kívánunk erőt, nyugalmat és jó egészséget!
