Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Mészáros László: Szemenszedett históriák (2) Út és nász, Egy férj cselvetése
10 Mészáros László lólánya elvesztését, mintha semmit se tudott volna a szökésről. Megjátszotta, hogy nem érti, mi üthetett abba az ostoba leányba. A többi rabnő is bizonygatta, hogy a városban bizony csak újabb, még rosszabb rabság vár reá. Vinzenzo aztán ott csellengett a palota körül, megfigyelve minden mozgást, s közben merész szöktetési terveket szövögetve. Mielőtt azonban bármit is tehetett volna, megtudta, hogy Sandrát Konstantinápolyba vitték, egyenesen a szultán háremébe. Utána kell mennem, meg kell mentenem! Néhány nap múlva felszegődött egy francia kereskedőhajóra és utána ment Sandrának. Közben szorgalmasan tanult mind arabul, mind törökül, hogy jobban el tudjon vegyülni az emberek között. Nem mondott le róla, hogy valamilyen módon megszökteti a lányt. Sandra egyelőre nem is került a szultán szemei elé, aki éppen egy Perzsia elleni újabb hadjáratra készült. Azt már Alexandriában megértette Vinzenzo, hogy ott kell lézengenie a palota körül, ha meg akar onnan szöktetni valakit, hajó, véghezvihető tervet akar kikovácsolni. Ezért aztán most is szeráj körül csatangolt és figyelte az embereket, valamint a történéseket. Közben néhányszor lement dolgozni a kikötőbe, hogy legyen néhány piasztere és ne kelljen koldulnia. A szerájba ki-be jártak a szolgák. Vinzenzo megfigyelte az öltözéküket és igyekezett kitalálni, hová s miért mennek ki a városba. Egyszer aztán látta, hogy lefátyolozott asszonyok is kimennek a városba, de ezeket most nemcsak szolgák kísérték, de néhány janicsár is velük ment a védelmükre. Miközben a szeráj forgalmát figyelte, fontos felismerésre jutott. A különböző ruhákba öltözött szolgák nem egyszerűen sétifíkáltak ki és be, hanem mindig valamit vittek. Valamiért mentek, valamit hoztak, valamit kivittek a palotából, melyben közel ezer ember szolgált. Olyan ruhát szerzett, amilyent a többnyire gyümölcsöt hordó szolgák hordtak. Vett egy kosár gyümölcsöt és egyszerűen besétált a hárembe. Ott aztán bejutott egészen a belső udvarig, ahol az eunuchok már verték a kis dobjaikat, hogy az asszonyok rejtsék el magukat az idegen szemek elől. Az ügyeletes aga aztán átvette tőle a kosár gyümölcsöt, majd kisvártatva visszahozta az üres kosarat. A másik fontos megfigyelése ekkor azt volt, hogy itt mindenki tudja a dolgát, senki se kérdezősködik feleslegesen. Erre alapozta a szöktetési tervét. Mivel azonban a tervhez néhány ruha is kellett, estefelé leütött egy kereskedőt, akitől lemaradtak a szolgái és elvette az erszényét. Abból aztán megvette a szükséges ruhákat. Besietett a hárembe, mint egy nagy kosarat cipelő férfi szolga. Bent, egy előre kiszemelt szögletben, gyorsan átöltözött lefátyolozott nőnek. Amikor az aga csodálkozva kérdezett valami olyasmit, hogy te mikor mentél ki, akkor csak az orrára csapott a legyezőjével és már bent is volt a háremben. Itt következett a dolog nehezebbik része, mert gyorsan meg kellett találnia Sandrát. Nagy szerencséjére ez elég gyorsan sikerült is neki, mert a lány éppen olaszul kezdett el énekelni. Sandra aztán már tudta, hogyan lehet kijutni a belső udvarra. Ott aztán mindketten szolgának öltöztek, kezükbe kapták a kosarat és kisétáltak a szerájból. Mivel Vinzenzóról nem tudhattak a szerájban, egy szökött lányt fognak keres
