Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (6) (Napló)
Gyöngyök és göröngyök (6) 81 vérben, jajgatásban és szitokban fetrengő, lángokban álló Róma apokalipszis-képe, s Néró, a dalnok énekel; arról, hogy fenséges álmában Apolló szállt le hozzá, így az isteni ígéret hatalma árasztja szivéből a dalt, mely felcsendül majd mindörökre, míg élet lesz a földön, örömére isteneknek s vigaszára embereknek. Róma ég: a nagy cirkusz, a világszínpad dramaturgja, rendezője és színésze, Néró, tébolyodott, kínos pontossággal varázsolja színpadra a világpremiert, ügyelve a finom részletekre is: a cirkusz deszkapalánkjára szögezendő keresztények halál- hörgése el ne nyomja a vadbivalyok, oroszlánok, medvék és vadkutyák fennkölt üvöltözését, miközben az állatbőrbe öltöztetett páriákat marcangolják halálra, ez u- gyanis csorbítaná a díszvendégek esztétikai gyönyörét, s a röhögéstől nem lenne módjuk kiokádni az epéjüket. S az előadás után? Népünnepély Róma kertjeiben; a világítást, az égi fényt szurokkal leöntött s felgyújtott emberek adják, akiknek lobogó fényénél menyasszonynak öltözve Néró meghágatja magát rabszolga-vőlegényével; és Néró, a Szűz, szüzessége elvesztén vinnyog és jajveszékel, hogy túlharsogja az eleven fáklyák s a körbe-szerte részegülten szeretkező rómaiak áléit kiáltásait. Ha nem hinnék abban, hogy a történelemnek van kezdete, iránya és célja, az i- lyen és hasonló történések százai miatt - Pilinszky Jánossal szólva — számomra minden siker és öröm riasztó sivatag maradna, s morális és fdozófiai kötelességemnek érezném az öngyilkosságot. * * Mennyire más volt Marcus Aurelius, a filozófus császár, a ,jó császárok” sorában az utolsó, aki mindenképpen el akarta kerülni, hogy olyanná legyen, mint eszelős, zsarnok elődei voltak, a Caligulák és Nérók. Elmélkedéseiben ezt írja: „Vigyázz, el ne császárosodj, olyanná ne légy, mint ők voltak, mert ez könnyen megeshetik. Őrizd meg magad, hogy egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes és rendületlenül kötelességtudó légy. Küzdj azért, hogy olyan maradj, amilyenné a fdozófia akart formálni... Ugyan mi volt hát Nagy Sándor, Julius Caesar és Pompeius - Diogenészhez, Hérakleitoszhoz meg Szókratészhez képest?” Milyen jó lenne, ha nekünk, ma ilyen ,jó császáraink” lennének, akik egyszerűek, igazságszeretők, istenfélők és jóindulatúak. * Vergilius és Horatius Augustus császár uralkodásának idején alkotott. Viszonylagos békeévek voltak ezek, bár ekkor már érlelődött a birodalom szétesése, s ezt megérezve látott neki Vergilius az Aeneas megírásának, hogy megörökítse „a régi jó idők szigorú egyszerűségét”, s Róma uralkodóosztályait az ősök becsülésére bírja. Mondják, hogy maga Augustus bírta rá a költőt az Aeneas megírására; bárhogy volt is, az eposz, az Aeneas, ez a „nemzeti és vallási propagandamű” tiszta érzelmeivel olyannak mutatja Rómát, amilyennek lennie kellett volna, de amilyen soha nem volt.
