Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Amikor a költő prózát ír(Újabb közelítés Ozsvald Árpádhoz)
56 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Ozsvald Árpád költészetéről írt korai tanulmányában kimutatta - költőnk lírájának e- gyik központi, s jellegadó motívuma, szemléletalakító és értéktudatosító, értékszervező mozzanata, és ellentettje, az időtlenség révén mítoszképző forrása. Az Ozsvald-életmű-válogatás négy kötetének összefoglaló címe, az eredetileg szintén verseimként született Az idő halála így, az időtlen idő megidézésével, az idő hármasságát kifejező jelen, múlt és jövő között is közvetlen kapcsolatot teremt, az időbeni korlátok lebontásával, felszámolásával vélve megtalálni azt, ami az egyén és a közösség számára időtálló - idő fölötti (ám semmiképp nem időn túli) - érték lehet. A Hagyomány, érték, önismeret írásai elsősorban az irodalmi hagyomány személyiségformáló és közösségszervező szerepére építenek. Ha korunk egyik leginkább figyelemre méltó, környezettudatos építészeti irányzata organikus építészetnek neveztetik, nyugodtan nevezhetnők az Ozsvald Árpád által is preferált, az időtlen időben építkező, de a helyi adottságokat, kötöttségeket és ösztönzéseket mindig a legmesszebbmenőkig figyelembe vevő szemléletet organikus önszemléletnek is. Ennek lényege, hogy az autonóm személyiség soha nem lehet (teljesen) független a maga szükebb-tágabb, autochton környezetétől, mi több, saját autonómiáját épp ezen, innen-onnan mindig meghatározott környezete adottságaiból bontja ki, benső szabadságát külső kötöttségei mozgósításával teremti meg. A térben és időben adott hagyomány így lehet teremtőképességeink és teremtőerőnk indítása, s adott esetben, indítéka is. Jelen kötetünk innen nézvést akár Ozsvald Árpád rendhagyó, egyszemélyes magyar - mindenekelőtt a helyi hagyományra összpontosító, ám az idők mélyéből egészen máig érő - irodalomtörténeteként is olvasható. A helyi hagyomány költőnknél elsősorban a mai Szlovákia tájaihoz valamiképpen kötődő irodalmi tradíciók - alkotók, események, értékek, fejlődésvonalak - számbavétele a Csiper (Chiper) nevezetű középkori csallóközi énekmondótól vagy a körmöd táncszó névtelen szerzőjétől Tinódi (Lantos) Sebestyénen, Balassi Bálinton, Szenei Molnár Alberton, II. Rákóczi Ferencen, Gyöngyösi Istvánon, Gvadányi Józsefen, Amadé Lászlón, Faludi Ferencen, Baráti Szabó Dávidon, Kazinczy Ferencen, Csokonai Vitéz Mihályon, Madách Imrén, Juhász Gyulán, Krúdy Gyulán, Vámbéry Árminon s másokon keresztül egészen a (cseh)szlovákiai magyar irodalomból a magyar literatúra egyeteme felé értékcsatlakozást jelentő, korábban más összefüggésben már említett Tőzsér Árpádig, Zs. Nagy Lajosig és Gál Sándorig (talán nem véletlenül épp hármukig), s említőleg akár tovább, a náluk is fiatalabb Mikola Anikóig, Kulcsár Ferencig, Varga Imréig terjed. De a helyi hagyományon túl, illetve annak indításával ez a kötet egyenes csatlakozást jelent a teljes(ebb) magyar irodalmi hagyomány felé, beleértve a szükebben vett vidékeinkhez nem vagy nem jellemző módon kapcsolódó Mikes Kelemenen, Bessenyei Györgyön, Berzsenyi Dánielen, Fazekas Mihályon, Vörösmarty Mihályon, Arany Jánoson, Móricz Zsigmondon, Móra Ferencen, Nagy Lajoson keresztül egészen Illyés Gyuláig vagy Weöres Sándorig a magyar irodalom hatvan alkotóját. Illetve a hatvan messze nem a teljes szám, hiszen csupán azokat fedi, akik önálló szócikket, kisportrét kaptak a kötetben, amely - rajtuk keresztül - jóval több arcot, jelenséget, kezdeményt villant elénk. S ha előbb már, más összefüg
