Irodalmi Szemle, 2010

2010/11 - Zirig Árpád versei Összegyűjtött szavaim, Várom az ébredés hajnalát, Kezdődhet a teremtés...

Zirig Árpád versei

19

Várom az ébredés hajnalát

Üzenek hadat az időnek, üzenek hadat a feledésnek. Számban a szó után, újabb szó csikordul.

Én itt maradok, hordani az olvatag reményt, míg bírom súlyát a szürke napoknak. Nem tudom, hogy hova rejthetném el magam. Csak bámulnak rám, de miért, tán azt hiszik, mennem kellene?

Azt hiszem, mégis maradok.

A ház az enyém. Hazám, emlékeim szerint sosem volt. Frissen szántott csallóközi rögökön bukdácsol a naplemente.

Félig megszenesedett farönkre telepszem, mely bátortalan kis zöldellő, friss ágacskával vigasztal.

Ha erre jártok, álljatok meg nálam. Megvendégellek titeket feneketlen, mély hallgatással, váratlanul fel-fel fakadó őszinte imával,

szótlan létem önmarcangolásával. Minden olyan összetett, mint egy végtelenbe vesző álom.

Várom az ébredés hajnalát, a soha meg nem gyújtott gyertyák fénykáprázatát.

Unokáim gyémánt hangja tiszta mint a hegyi forrás,