Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - ANKÉT a kisebbségi magyar irodalomról Szlovákiában Ankétkérdésünkre Alabán Ferenc irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár és Csehy Zoltán költő, egyetemi adjunktus válaszolt
Ankét a kisebbségi magyar irodalomról Szlovákiában 17 A legutóbbi közel két évtized szlovákiai magyar irodalmának - s hasonlóképpen a további kisebbségi magyar irodalmaknak - történeti és kritikai áttekintésére, pontos megítélésére a jelenleg zajló magyar irodalmi integrációs törekvések miatt is szükség van. Az egyetemes magyar (vagy éppen az „egységes” magyar) irodalomról szólva jelenünkben már mindinkább kétségessé válik az „egység” szorgalmazása, a nemzetiségi/kisebbségi magyar irodalomnak ui. nem az alá-fölé rendelés szabja meg az anyaországhoz való viszonyát. Ennek szellemében újból mérlegelni kell a magyar- országi és a határon túli magyar irodalmak, illetve az összmagyar és a kisebbségi magyar irodalmak kapcsolatának jellemző és egyben meghatározó értékviszonyát. Minden irodalom (műalkotás) újraértelmezi a saját hagyományait, s ezek az újraértelmezések jelentik azokat az értéktöbbleteket, amelyeket eo ipso a magyarországi irodalmi (és nemzet-) tudat a nemzetiségi kisebbségektől kaphat. Természetesen ez fordítva is érvényes, mivel a magyarországi hagyományértelmezések is releváló erejűek lehetnek a határon túli magyar írók és írói csoportosulások számára. A kisebbségi magyar irodalmak kialakult összefüggésrendje, alapjai és kapcsolatai a legáltalánosabb szinten is bizonyítják, hogy ezek az irodalmak sokrétű, differenciált, de nem másodrendű (irodalom)történeti „képződmények”. Meghatározó lényegükben nem is függnek más irodalomformációktól, nincsenek azoknak (sem belsőleg, sem formálisan) alárendelve, hanem relatívan önálló történelmi jelenségek, melyeknek lehetnek/vannak programjaik, kísérleteik, sajátos (létükből eredő) funkcióik és jellegzetes megnyilvánulásaik. Ezeknek a jegyeknek a felismerése és adekvát értelmezése további fejlődésüknek a záloga és feltétele, egyben integrációs törekvéseiknek az alapja. A Rákos Péter véleményéből kiérezhető igény — úgy gondolom — magától értetődik azok számára, akik reálisan látják a szlovákiai magyar irodalom helyzetét, eredetiségének értékeit, sajátosságainak pedig tudatában vannak. Csehy Zoltán: Mélységesen egyetértek: irodalmi tényekre van szükség, és a meglévő irodalmi tények menedzselésére is. Sokszor meddő viták tanúi lehetünk, melyek nem a tényekből indulnak ki, hanem valamiféle nosztalgikus emlékekből vagy ködös látomásokból. A látomás vagy az emlékirat is lehet irodalom, de nem lehet tudományosnak tartható princípium vagy módszer. De amiben bízni lehet, az az öntisztulás időnként felerősödő igénye és képessége. * * * Köszönjük a mélyenszántó, problémákban gazdag, bölcs válaszokat, és egyben szeretnénk, ha a felvetett gondokra, gondolatokra tovább keresnék a választ mindazok, akik úgy érzik, ebben a témakörben van mondanivalójuk. A válaszokat (elek- tornikus postaként, vagy hagyományos postai küldeményként!) szíveskedjenek f. év november 16-ig szerkesztőségünknek továbbítani. Köszönjük a megértést! Fonod Zoltán
