Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - ANKÉT a kisebbségi magyar irodalomról Szlovákiában Ankétkérdésünkre Alabán Ferenc irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár és Csehy Zoltán költő, egyetemi adjunktus válaszolt
Ankét a kisebbségi magyar irodalomról Szlovákiában II Feltehetően nem zárt kapukat döngetünk, ha azt reméljük, hogy az ankét felmérheti a húsz év alatt megtett utat, s javaslataival, észrevételeivel a jövő útján, a „hogyan tovább” kérdésével együtt is segíthetjük. Az alábbi kérdésekre kértük a választ: L A Magyar írók Társasága alakuló közgyűlését, 1990 januárjában Grendel Lajos, a szervezet első elnöke „választóvíznek” mondta: „ A demokráciákban az a természetes, ha az irodalom pluralizmusa határozza meg egy írói szervezet arculatát. ” Hogyan ítéli meg Ön — húsz év távlatából - az írótársadalom helyzetét? Mi az, melyet érdemes vállalni, és mit, milyen jelenségeket kell visszautasítanunk? 2. Jó néhányszor elhangzott már az az igény, irodalmunknak szembe kellene néznie az elmúlt évtizedek fejlődésével, eredményeivel és torzulásaival, hogy helyesen ítéljük meg a múltat, s tudjuk formálni az elkövetkezendő évtizedek kisebbségi irodalmát. Mi jut eszébe, ha ezt a kérdést akarja „körüljárni”, s a személyi élmények, emlékek alapján kritikus mérlegeléssel próbálja a halaszthatatlan gondolatokat, problémákat megközelíteni? 3. Milyennek látja napjainkban irodalmunk helyzetét? A rendszerváltást követően Rákos Péter irodalomtörténész, a prágai egyetem docense szerint „az itteni magyar irodalomnak, mint minden irodalomnak, az tesz jót, ha felülemelkedik önmagán: legyen irodalom, sőt jó irodalom, és hogy az itteni és magyar, az ne program legyen, hanem tény: ez a legjobb teljesítményeiből amúgy is kiderül. Mi az Ön véleménye erről a f elvetésről? Az ankét kérdéseire * Alabán Ferenc irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár és * Csehy Zoltán költő, egyetemi adjunktus válaszolt. 1. Alabán Ferenc: A pluralizmus a demokrácia tartozéka, bár másképp vetődnek fel annak jelei és konkrét megnyilvánulásai egy kezdeti stádiumát élő szervezetben és teljesen más sajátosságokkal bír egy fejlett demokráciát magáénak tudó közegben. Mindez másképpen jellemezhető a kisebbségi életformában, különösen akkor, ha múltbeli problémák nehezítik a demokratikus kibontakozást, ill. mindez a kultúra, az irodalmi élet területén jelenik meg. Példáim jelzésértéküek: A kilencvenes évek elején a szlovákiai magyar irodalom „átértékelésének” kezde-mé- nyezése - az idő távlatából jól körvonalazható - csupán buboréknak számított, melynek nem volt lényegi alapja. Egy hangadónak tartott szlovákiai magyar kritikus, úgy képzelte az egészet, hogy az egyes alkotókat és müveiket, melyek addig
