Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - Pomogáts Béla: A nyelvstratégiától a kulturális stratégiáig
A nyclvslralégiától a kulturális stratégiáig 5 felesleges idegen szavakat. A mi korunkban is folyt szívós és fáradhatatlan nyelvművelő munka, a közel két évtizede eltávozott Lörincze Lajos jóvoltából, aki egy emberöltőn át dolgozott azért, hogy a beszélt nyelv minél magyarosabb legyen. Ma is nyelvművelő mozgalomra volna szükség, minthogy az idegen szavak és kifejezések már-már elöntik nyelvünket, kivált az üzleti életben, a cégtáblákon, az utcai feliratok között, ugyanakkor a rádió, a televízió és a közélet (a politikai beszédek és viták) maguk is sokat rontanak a társadalom nyelvérzékén: nemcsak felesleges idegen szavakkal, hanem rossz mondatfüzéssel, helytelen hangsúlyozással is. Kártékony mintát teremtve, mint ahogy a helyes mintát valamikor a színházi beszéd és a politikai szónoklat (Kossuth Lajos, Tisza István, Apponyi Albert orátori teljesítménye) teremtette meg. Ennek a nyelvújító mozgalomnak a létrehozását és magát a nyelv védelmét természetesen nem lehet egy úgynevezett „nyelvtörvényre” bízni, kivált nem olyan rendőri eszközökkel fellépő „nyelvtörvényre”, amilyet északi szomszédaink parlamentje hozott. Egy ilyen nyelvtörvény ugyanis nem a nyelv tisztaságát védi, hanem az emberek zaklatásának antidemokratikus eszköze. A magyar nyelvet, mint legnagyobb nemzeti örökségünket és szellemi értékünket, valóban óvni és védeni kell, ezt azonban nem törvényi úton, nem büntető rendelkezésekkel (idegen szóval: szankciókkal) kell elérni, hanem olyan „nyelvújító” és nyelvszépítő mozgalommal, amely az iskoláktól a tudományos műhelyekig, az egyházaktól a közvélemény- és nyelvformáló médiumokig áthatja a társadalom egész életét. Egy ilyen nyelvújító mozgalom megszervezése természetesen a magyar értelmiségre és ennek intézményeire hárul, tehát a Magyar Tudományos Akadémiára, az írószövetségre, a nyelvművelő társaságokra és a kisebbségi magyar kulturális szervezetekre, intézményekre, mozgalmakra. Ha van bennünk - a magyar értelmiségben, a magyar közéletben - felelősségtudat közös jövőnk, kultúránk, nemzeti létünk iránt, ennek a mozgalomnak a létrehozásával nem sokáig késlekedhetünk. A második nagy kört, amelyben nyelvünk védelemre szorul, a kisebbségi létben élő, nagyjából hárommillió Kárpát-medencei magyar alkotja. Közismert, hogy az ő anyanyelvi jogaik és nyelvhasználatuk ma is bizonytalan helyzetben van, és a föléjük növekvő államhatalom általában nem ismeri el, vagy csak részlegesen ismeri el azokat az elemi emberi és közösségi jogokat, amelyek az anyanyelvi iskoláztatást, az anyanyelvi kultúra megtartását és fejlesztését, illetve az anyanyelvnek a közéletben (a közigazgatásban, a jogszolgáltatásban, a politikában) történő szabad használatát lehetővé teszik. Ezek a jogok az európai országok nagy részében: a nyugati világban ma már széles körben elismertek és érvényesíthetők. A spanyolországi katalánok, a finnországi svédek és a dél-tiroli (olaszországi) németek széles körű kulturális és területi autonómia birtokában fejleszthetik kultúrájukat, őrizhetik meg nemzeti identitásukat, de kulturális autonómiájuk van a dániai és belgiumi németeknek, az ausztriai szlovénoknak, sőt újabban a hagyományosan asszimilációs politikát folytató francia állam keretében élő korzikai olaszoknak is. Nem egy
