Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - Napló
96 Brüll Adélt, Lédát követve, aki barátja, szeretője és múzsája lett, aki megtestesitette a költő számára a romantikusan elképzelt nagy szerelmet. 1904-ben egyszerre kettőt is talált: Lédát és Párizst. Egykori szállásán, az Hotel de l’Europe-ban emléktáblát állított a Párizsi Magyar Intézet. Ady hétszer járt a francia fővárosban 1904 és 1911 között. „...Terveink szerint a Deák Árpád szobrászművész készítette domborművet három példányban öntettjük ki, ebből egy Nagyváradra, egy Debrecenbe, egy pedig Párizsba kerül, Ady életének három meghatározó helyszínére” — nyilatkozta Gulyás Gábor, a MODEM igazgatója. A művet Deák Árpád nagyváradi szobrászművész készitette. Hitler és a szex A huszadik századi totalitárius rendszerek közül most is a német nemzetiszocializmus, a diktátorok közül pedig Adolf Hitler kelti a legnagyobb érdeklődést. Sztálin kezéhez hiába tapad ugyanannyi, ha nem több vér, viszonylag jól ismerjük paranoiás lelkivilágát, a társadalmi közeget és a módszereket, amelyekkel bűneit elkövette. Viszont Hitler személyisége mindmáig csak részlegesen ismert, nyilvánvalóan patologikus pszichéjéről a szakemberek véleménye is megoszlik. Elsőrendű, szuggesztiv szónok volt, kisugárzása sokkal több németet vonzott, mint amennyit taszított: valóságos magnetikus hatással volt a közvéleményre. Vajon hogyan volt képes megtestesíteni egy torz lélek egész nemzete vágyait és ideáljait? Miként kelthette fel a tömegekben a szorongást és a félelmet, s hogyan vehette rá ezek felhasználásával németek tömegeit olyan szörnyű gaztettek elkövetésére, melyekről azelőtt nem is álmodtak? Miért tartottak ki egy rögeszmés politikus mellett egészen a végső pillanatig, s követték sokan önként a halálba? A két világháború közötti német társadalom tömeglélektani és a náci vezér indviduálpszichológiai rejtélyeinek megoldásához közelebb visz, ha világos képet kapunk Hitler szexuális életéről. Angela Lambert könyve, az Éva Braun elsüllyedt élete arról az amúgy teljesen jelentéktelen nőről szól, akivel Hitler 1932-től megosztotta a magánéletét, és aki, miután a Vezér a Reichstag bunkerében feleségül vette, vele együtt lett öngyilkos. Az angol-német szerzőnő kiindulópontja, hogy Éva Braun egyértelműen áldozat volt, önálló akarat nélküli báb, egyszerű „háttérfigura”, akit semmiféle felelősség nem terhel Hitler gaztetteiért. Ezt a megközelítést el lehet fogadni. Igaz, azt a magyarázatot már a szerzőnő is „teátrálisnak” minősiti, hogy „Évának - miként Németországnak is - Hitler volt a végzete, és viszonyuk azért érdemel elemzést, mert Hitlernek e fiatal nővel szembeni viselkedése — ahogy először rabul ejtette, majd birtokolta, s végül elpusztította - mikrokozmoszként tükrözi, hogyan csábította el és tette tönkre az egész német népet.” Nyilvánvalóan nem Éva Braun az érdekes, hanem Hitler. Milyen volt a szexuális élete, volt-e normális nemi késztetése, egészséges ösztönvilága annak a férfinak, aki előre látható vereséget hozó világháborúba kergette Németországot csak azért, hogy közben rafinált borzalmakat szabadítson Európára? Angela Lambert azt állítja, hogy az 1889-ben született Hitler alacsony libidójú, de alapjában véve normális férfi volt. Igaz, egy herével született, mégis normális, bár alacsony intenzitású nemi életet élt, amelyet későn kezdett, és korán hagyott abba. Ezt az állítását azonban a szerző nem tudja hitelt ébresztőén alátámasztani.... (Heti Ökopol) Pelle János (Gondola)
