Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Antalík József versei (Csak álom volt..., Kurta vágta, Ragadd meg, Útra kelsz, Boldog, ki a ..., Küldjél vissza)
Antalík József versei 83 Ragadd meg Ragadd meg a pillanatot, Amit sorsod neked adott. Vissza nem jön többé soha, Mint a madár suhan tova. Eveid mint röpke percek, Észrevétlen’ messze tűnnek. Temetőben vár a sírod, Megjöttedkor már megásott. Útra kelsz Sírból a holt fel nem ébred, Sohse kétkedd, csak ígéret. Gyarló tested tehet bármit, Nem menekül, porrá válik. Ámbár, lehet, tűz emészti, S a kéményen füstként mész ki. így is, úgy is, egy a vége, Útra kelsz a semmiségbe. Boldog, ki a... Holt a tegnap, múltodba tért, Ne mondj imát holnapodért! Ne keresd az üdvhöz utad, Megváltást, hidd, egyik sem ad. Köd vagyunk mi, s köd az élet, Nap tüze mit szertekerget. Boldog, ki a mának örül, S nem forog a napja körül.
/
