Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - E.Fehér Pál: Az „orosz Švejk” írója Vlagyimir Vojnovics
Az „orosz Švejk” írója Vlagyimir Vojnovics 77 elképzelhető fantasztikumok világába. A kolhozelnök meghamisítja a termelési eredményeket, iszik, mint a kefekötő - ezek tipikus cselekmények. Elképzelhetetlen viszont, hogy belügyi katonákat dolgoztat Csonkin segítségével és ekként ér el olyan fantasztikus teljesítményeket a krumpli betakarításban, hogy a felsőbb pártszervek el sem hiszik. És a realitást a lehetséges legképtelenebb ötletei, látomásai hitelesítik. Miért ne erjeszthetne az ürülékből pálinkát (egyszerű a recept: egy kiló szar, egy kiló cukor), a Micsurin-karikatúra falusi csodabogár, egyszersmind besúgó, hogy koccinthasson minden idők legnagyobb tudósának, Sztálinnak az egészségére? És miért ne találkozhatna a kisvárosi államvédelmi egység parancsnoka egy igazi Sztálinnal, aki zsidóként ezt a családnevet kapta a családi foglalkozás után a cári hatóságoktól, amikor a zsidókat családnévre érdemesítették? Hát persze hogy a századost ugyanolyan rémület fogja el, mintha a diktátorral találkozott volna, noha tudva-tudja, hogy előtte „csak” egy zsidó áll, akit le kellene csukatnia, Szibériába zavarnia? És az ál-Sztálin (hiszen eredeti neve Dzsugasvili) miért ne származhatna igazában egy vadlótól, ha már annyi fantasztikus történetet terjesztett róla a hivatalos mitológia? A Sztálin utáni korszak mitológiái ugyancsak ingerük az írót. „Időgépen” utazik a jelenből a 2042-es Moszkvába. Hogy „időgép” lesz egyszer - ezt a nyugati bulvárban olvashatta. Hát beleölteti saját magát ebbe a csodamasinába, elrepül Moszkvába és ráébred, hogy ez az új világ ugyanolyan, mint a régi. Azelőtt Brezsnyevet tüntették ki négyszeresen a Szovjetunió Hőse címmel, az új főnöknek pedig öt funkciója van: a Állambiztonsági Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Ötösfogat elnöke, a legfőbb főparancsnok, az Állambiztonsági Bizottság elnöke és Egész Oroszország Patriarchája. A személyét ugyanolyan kultusz övezi, mint elődjeiét. A Pravdát pedig már WC-papír tekercsekre nyomtatják - ekként biztosítanak számára olvasókat azon a helyen, ahol unalom elleni védekezésként általában olvasni szoktak. Az új állam régi stílusú tisztségviselői pedig egy bizonyos Szim Szimics Kamavalov eszméit valósítja meg. Kamavalov a patriarchális oroszhon megszállottja. Amerikai otthonában, például, minden reggel elpróbálja, hogy miként tér haza fehér lovon, miközben népviseletbe öltözött családtagjai kenyérrel és sóval fogadják. Kamavalov karikatúra. Ebben a karikatúrában azonban sokan (egyebek között az érintett személy) Szolzsenyicinre ismertek. Vojnovics pedig ismételgethette, hogy ő regényt írt arról, hogy a „bolsevik egyház” és a „cári pravoszlávizmus” között nincsen különbség, s létezik egy feltétlen azonosság: mindkettő esküdt ellensége a demokráciának. A Moszkva, 2042 regényt és a Mítosz alapján írott portré című esszépamfletet, Vojnovics önvédelmét egyszerre kell olvasni: mindkettő szenvedélyes pamflet az irodalom és általában a szellem szabadságáért. A Monumentális propaganda című regényének (2000-ben látott napvilágot) főszereplője, a vidéki párttitkárnő imádatának tárgya Sztálin. Természetesen en
