Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Horea Garbea tárcái - Lordok és bojárok, Nosztalgia, avagy..., A kormány ellenében!, Romgol, Nosztalgia, A Toyota mosolya, Prostitúció és dörzsöltség (Balázs Boróka fordításai)
66 Horea Garbea tárcái badszájúnak, ha azt mondom, éppen ezért nem győzzük le most sem a magyarokat. Pedig nekik még egy negyed Hagijuk sincs. A kormány ellenében! „Az elveszett levél” című drámában, Joitica nagysága elhatározza, hogy harcolni fog a kormány ellen, annak érdekében, hogy Catavencu felkerüljön a képviselők listájára, és helyreállítsa a tisztességét. Az eltökélt hölgy személyes érdekből hoz súlyos döntést. Amikor Catavencu már nem árthat neki, Joitica sem harcol tovább a kormánnyal. így van ez a színdarabokban, így van az életben is. Amikor a „mieink” jönnek, vége a harcnak, kezdődnek a kinevezések. A listán igen hamar meghúzzák a vonalat: negyvenből csak tizennégy-tizenötnek jut hely, a pénzalap többi része kell a jövedelempótlásokra. Csúnya szokás, siralmas megoldás. Ha egyesek mégis alkalmazzák, azoknak nem az íróknak, a művészeknek kellene lenniük. Mit és mennyit adhat egy demokratikus kormány a művésznek? A kommunizmus idején egyes művészek legalább drágán adták el magukat. De manapság? Látszólagos előnyök, szégyenletes állások. A haszonra áhítozó kormánypárti művész, a semmivel marad. Meggyőződésből lenni kormánypártinak még kínosabb. Az író küzdhet egy eszméért, felfogásért, de nem egy „csapatért”. Különben nem vizionárius, csak egyszerű „szurkoló”. Még egy csoportosulásért, vagy az általuk képviselt programért is csak addig küzdhetsz, mint alkotó értelmiségi, amig az adott csoportosulás ellenzékben van. Amint hatalomra kerül, nagy valószínűséggel kompromisszumokat, szövetségeket fog kötni, taktikai megfontolásból engedni fog bizonyos befolyásoknak. Egy, a saját szerepéhez hü művész, csupán eszméket és stratégiákat támogathat. „Taktikákat” vagy „technikákat” soha. Ha a művész kilép az utópiából, tintanyalóvá és könyöklővé alacsonyítja magát. Leghamarabb azok tiszteletét veszíti el, akiket hatalomra kerülésük után sem szűnik meg támogatni. Éppen ezért, az igazi művésznek, Joitica nagyságával ellentétben, állandóan és kizárólag a kormány ellen kell harcolnia. Bármilyen kormány legyen is az. Romgol Pár nappal ezelőtt, a 66-os trolival utazva az Obor irányából a központ felé, idegennek éreztem magam. A jármű félig üres volt. Hátul néhány férfi és egy nő, műanyag zsákokkal megpakolva, cigányul beszéltek, élénken gesztikulálva. Nem értettem semmit. Elöl nem kevesebb, mint hat ázsiai fiatal, valószínűleg kínaiak, saját nyelvükön beszélgettek, látható módon az „Európa” üzletházból jöttek, amelyet nyugodtan lehetne nevezni „Ázsiának” is. Végül, mellettem, egy török pár
