Irodalmi Szemle, 2009
2009/10 - JUBILÁNSOK - Duba Gyula: A történettudós története Karol Tomiš 80 éves
24 JUBILÁNSOK helye a Szlovák Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete lesz, amely gyakorlatilag a jelenig érvényes. Kandidátusi munkáját A jelen és a próza (Súčasnosť a próza) címen 1960-ban védi meg, 2000-ben pedig Értékek és befogadás (Hodnoty a recepcia) című hungarológiai munkáját, amelyért a Művészettudományok doktora (DrSc) tudományos fokozatban részesül. Tudományos pályájának adatai tényszerűek, száraznak tűnhetnek, jelentésüket és tartalmukat az adja, hogy az életpálya kezdeteinek értékrendjével és érzelmi indítékaival harmonikus célkitűzésekben, tevékeny munkával folytatódnak. Az ötvenes évek ideológiai kényszere és a politikai ellenőrzés szigora után a hatvanas évek elején nyitottabb gondolkodás feszegeti a társadalmat, mélyebb és hitelesebb igazságkeresés szándéka, igazabb értékrend megfogalmazása, bizonyos reneszánsz előjelei az irodalomban. Újszerű társadalmi igazságok és esztétikai értékek keresik helyüket. Az irodalmi élet alkotó mozgása és szervezkedő felpezs- dülése kötetlenebb találkozásokat hoz, s az ebből következők új minőségeket sejtetnek. Karol Tomis ekkor az írószövetség Irodalmi Osztályának a vezetője, immár különféle helyeken találkozhatunk, s nemcsak Pozsonyban, hanem Prágában is, majd Budapesten, vagy akár Budmericén tanácskozva vagy nyaralva. S egyre inkább jó ismerősökként, rokon gondolkodású társakként, szellemi barátokként. Az élénkülés idején a szlovák-magyar, sőt cseh irodalom viszonyát kölcsönösebb és szorosabb figyelem jellemzi, különösen a mi részünkről. A hazai magyar könyvkiadás intézményei, majd a Madách Könyvkiadó kéttucatnyi szlovák és cseh müvet fordíttat le és ad ki évente, ami a nemzeti szerzőkkel való, élénk munkaviszonyt és személyes kapcsolatokat eredményez. A szlovák és cseh irodalom számos műve, klasszikus és modem alkotása olvasható magyar nyelven és kerül át Budapestre, íróink jelentős része fordit. Költőink (Dénes György, Ozsvald Árpád, Bábi Tibor, Tőzsér Árpád, Cselényi László, Mikola Anikó és mások) nemcsak verseket magyarítanak, hanem esztétikai szemléletükre, formaérzékükre is hat a szlovák és cseh költészet, befolyásolja, alakítja lírájukat. Például a „nagyszombati iskola” fiatal költői (Válek, Feldek) vagy éppen Milan Rúfus valóságlátása, a cseh Vladimír Holan költészete. S az irodalmi gondolkodásra általában is hat a szinte reformmoz- galomszerü kölcsönösség. A „prágai tavasz” szellemében megújulni készül a csehszlovák közélet. Nem véletlen, hogy ebben a tennékeny erjedésben éppen a Franz Kafkáról rendezett irodalmi konferencia hoz gondolkodásbeli megújulást. (Majd később, a konszolidáció során megtorló intézkedéseket!) Az ösztönös elemi mozgásban és a köl-csönös egymásra figyelésben, a gazdagodó fordítói munkában alapvető és pótolhatatlan lett a Karol Tomishoz hasonló irodalmárok és történészek jelenléte és munkája. Járatosak a nemzeti kultúrák körében, otthonosak az irodalmi értékek területén. A sokoldalúan fejlődő szellemi munkát olyan közös ügynek tekintik, melyhez megértéssel és empátiával közelednek, érzékenységgel a nemzeti gondolkodásmódok és irodalmi történelemszemlélet, a közösen megélt, ám különféle módon átélt történelem sajátos, esetleg kizárólagos vonásai iránt.
