Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - TÓTH LÁSZLÓ 60 ÉVES - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben... (2) (lírai jegyzet)
66 Gál Sándor időről időre visszatérő rohamaim az aggasztóbbak. Az elromlott érrendszer jelentheti a komolyabb veszedelmet. Minden megtörténhet, tudom ezt, ha nem is beszélek róla. * * * Amikor nem történik semmi, csak eljön a reggel, a dél, s rá a korai sürvedés, ezt a „nem történést” miként lehet tárgyiasítani?! Ugyan hányadszor próbálok választ találni erre az újra és újra elém bukó kérdésre? És: miért érzem úgy, hogy ennek az „eseménytelenségnek” van története? Lehetséges, hogy maga a „nemtörténés” az, ami bennem vagy rajtam kívül mégis csak „megtörténik?” Vannak napok — vannak olyan életszakaszok amelyeknek ez a legfőbb jellemzője. S most, ahogy ezt leírtam, mégis csak megtörtént valami. Ami lehet, hogy fontos, de lehet, hogy nem is. Feltehetően mindez értelmezés kérdése csupán, s nem érdemes vele foglalkozni. Vagy elfogadja az ember, vagy nem. Az egészben az lehet a lényeg, ami az „igen” és a „nem” között” feszül... Uramisten! Micsoda sötétség!...