Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - TÓTH LÁSZLÓ 60 ÉVES - Csehy Zoltán: A kötéltáncos átváltozásai (A nyelvfilozófia és a költészet megújítása Tóth László költészetében (tanulmány))
42 Csehy Zoltán »ott« című lírai életművét, alcíme: „Összegyűjtött versek és értelmezések 1967-2003.” Vaskos, súlyos kötet. Találomra belelapozva is homogén, sajátos költői világot találunk, mig a „vendég” értelmezések - kritikák, elemzések, sőt paródiák — azt tárják elénk, hogy milyen széles körű és gondolatgazdag érdeklődést váltottak ki művei. Legutóbbi könyve (Egy öngyűjtő feljegyzései avagy eszmék, rögeszmék, toposzok, Esszék, futamok, Kalligram, 2009) olyan vonására villant fényt, mellyel addig is találkozhattunk, ám még nem esett róla szó, óvatos, szellemes nyelvi humorára! Drámai gondolatisága mellett nem hiányzik szövegeiből bizonyos nyelvi játékosság, szellemes gunyorosság, időnként némi önironikus derű. Ez a könyve - úgy érzem - egészen ő maga, a már említett személyesség értelmében. Jó érzéssel vettem kézbe, örülök neki. A mai irodalom - irodalmunk is - általában már-már személytelen! Tőzsér Árpád „naplók naplója” a „Szent Antal disznaja” sort nyitott, az Irodalmi Szemlében olvasom Gál Sándor naplójegyzeteit is... semmi! Egyre ritkább a vállalt személyesség. Mintha a vers, a széppróza, az esszé... egyáltalán az irodalom meglehetne hangsúlyos személyesség nélkül! Ez a könyve annál is jólesőbb, mert a gondolatiság, a már-már tudományos komolyság talán ritkán vagy nehezen tűri a vallomásos személyességben való feloldódást. Esetében nemcsak elviseli, hanem használ is neki. Jubileuma arra is utal, hogy lassan elérkezik az életmű kiteljesítésének ideje. Tapasztalatom, hogy az írói pályát sokszor könnyebb elkezdeni, mint méltón betetőzni. Erőt, egészséget a további munkához, László! CSEHY ZOLTÁN A kötéltáncos átváltozásai (A nyelvfilozófia és a költészet megújítása Tóth László költészetében ) A költészetértelmezésekben mindig is kiemelt szerepet kapott az átváltozás jelensége. Az átváltozás nemcsak alaki metamorfózis (nemcsak a morphé átalakulása), hanem egy speciális létcsere is, átjárás két identitás közt, melyek többé-ke- vésbé kölcsönösen elfelejtik és elfedik egymást, ám mindig marad némi gyanú, mely a status quót valamiféle folyamatba illeszkedőnek sejti. Különben nem létezhetne mitológia, misztérium, vagy például a lélekvándorlási tanokat is mellőznünk kéne. A szöveg átváltozásokban létezik, ahogy maga a nyelv is folytonos változásnak van kitéve. Feltűnő azonban, hogy Tóth László számára nem maga az új állapot, az átváltozás végeredménye és kiindulópontja az érdekes, nem is ezek egymásrautaltsága vagy épp szétválaszthatósága, hanem magának az átváltozásnak a rögzíthetősé- ge képezi azt a problémát, melyet költészete kardinálissá tesz. Ez a költői alapállás az olvasói pozícióból Tóth költészetét folyamatos work in progressként láttatja. A
