Irodalmi Szemle, 2009
2009/9 - Polgár Anikó: Középkori latin költők(tanulmány)
Középkori latin köttök 37 nap csendes fecskét, a sötét szárnyút, a fehéret, és felüdít gerlét, s rokonát, a galámbot, a jámbort, és ha az új tavasz itt van, a tengelicék a bokorban búgnak; a nemrég némán gubbasztó madarak mind tüskekerítésről felszállva vidáman örülnek, sokszínű szárnyuk száll és sokféle daluk zeng, úgy éleszt engem fel e nap, melyet megújít szent rítus, a nagy Félix joggal szent ünnepe napja. Most újul csendes tavaszom, s örvend az idő is, most van kedvem a dalra, könyörgő verseket írok, most ifjúi hangom: teljen Krisztussal a szívem, töltse, Uram be a szomjúhozót bő mennyei forrás. Piac Cantiones (Jámbor énekek): finnországi latin nyelvű középkori dalgyűjtemény. Nem egészen száz éneket tartalmaz, melyek többségéről feltételezhető, hogy Finnországban vagy finn-svéd kultúrkörben keletkeztek, némelyikük feltételezhetően a XIV. században. A gyűjtemény első nyomtatott kiadása 1582-ben jelent meg. A szerzőkről nincsenek adataink, csak tíz valószínű szerzői név maradt meg az akrosztichonokban. A gyűjtemény verseit témakörönként csoportositották: az első rész például a Krisztus születésével és kínszenvedésével kapcsolatos verseket tartalmazza, a De fragilitate et miseriis humanae conditionis című az emberi élet rövidségéről és nyomorúságáról szóló panaszdalokat gyűjti össze. A De vita scholastica című rész diákdalokat, a De tempore vernali cantiones pedig vidám tavaszi dalokat tartalmaz. Itt van, itt a szép tavasz (In vernali tempore...) Itt van, itt a szép tavasz, és vidám a lélek, elmúlt a fagy - hirdeti hangja a fecskének, díszét visszakapja már erdő, tenger és határ, a föld újraéled: tavaszmámor szállja meg testünket, s így érhetett szívünk kinja véget. O, mily csodás és nagy az Isten dicsősége,
