Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Helyünk a világban - Jakab István: A „szlovák demokrácia” a szlovákiai kisebbségi politika tükrében (elemzés)
A „szlovák demokrácia" a szlovákiai kisebbségi politika tükrében 73 A „szlovák demokrácia” kialakulásának okai írásom utolsó fejezetében arra a kérdésre kísérlem meg választ adni, milyen formái fordultak elő a demokráciának 1945-től napjainkig Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában, s milyen okok vezettek a „szlovák demokrácia” kialakulásához. Hogy reális képet kapjunk a témáról, ezt az időszakot az egyes vizsgált időszakok politikai rendszerét figyelembe véve tekintjük át. Az 1945 és 1948 közötti idő Szlovákia szlovák lakossága számára a polgári demokráciának, a magyar kisebbség számára a szlovák nemzeti diktatúrának az időszaka volt. Ekkor folytak az át-, ki-, és betelepítések: szlovákiai magyarokat Magyarországra, Csehországba, magyarországi, valamint észak-szlovákiai szlovákokat Dél-Szlovákiába telepítettek (ez utóbbiakat magyarok helyére). A gottwal- di évek elején enyhülés következett a magyar kisebbség számára - az ún. proletár internacionalizmus szelleméhez való igazodás követelményeinek megfelelően -, a későbbi éveket a rendszerváltozásig a szlovákok és magyarok számára egyaránt a népi demokráciának nevezett, valójában azonban a kommunista pártdiktatúra által irányított országvezetés jellemezte. Az 1989-es rendszerváltozás (nem rendszer- váltás!) demokratikus gondolkodású elősegítői igyekeztek ugyan életre segíteni a tájainkon régen hamvába holt demokráciát, de igazából nem sikerült céljukat teljesen elérni. A demokrácia jelszavának hangoztatásával számos antidemokratikus személy is csatlakozott a demokratikus erők táborához (ezért nem volt hát itt rendszerváltás, és ezért felemás - kétarcú - a „forradalom” utáni, helyesebben szólva: a kulcscsörgetéses időket követő évek demokráciája is). A mai rendszer a jobbik arcát mutatja azoknak a személyeknek, akik vagy szlovákok, vagy jól helyezkedtek (olyan pártokba és állásokba furakodtak be, amelyekben tovább érvényesíthetik haszonelvü tehetségüket), és a kevésbé jó arcát mutatja a magyaroknak, sőt az igazi demokráciára áhítozó szlovák ellenzéki személyeknek is. A kommunista rendszer egykori hívei ügyes csellel elvet, funkciót cseréltek, s most az új rendszer jövedelmezőbb hivatalaiban érvényesítik a „demokratikus alapelveket”, amelyeket valójában nem is ismernek. S ha ezeknek sikerül az olyan emberek támogatását is megszerezniük, akik inkább visszasírják a „régi jó nemzeti diktatúrát”, mintsem elviseljék, hogy településük polgármestere a demokratikus választás alapján győztes magyar nemzetiségű személy legyen, nyert ügyük van, összefogással sokat elérhetnek. Az ilyen emberek nemcsak a választást felülvizsgáló hatóságoknak adnak sok felesleges munkát, hanem félrevezetik a választókat is: elferdítve a demokratikus alapelveket is védekező vagy támadó magyarázataikkal, hiszen kevés választó szán időt és fáradságot arra, hogy megbízható helyen utánanézzen a választási törvényeknek. Ha csupán azt vesszük figyelembe, hányféle demokrácia elveihez kellett eddig is igazodnunk - különösen nekünk, idősebbeknek s ezek az elvek alaposan megosztották az embereket aszerint, hogy egyiknek ez, a másiknak az tetszett vagy felelt meg jobban, már akkor sem csodálkozhatunk azon, hogy a
