Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (1) (lírai jegyzetek)
Feljegyzések elmenöben (1) 63 várok, hogy ez a kiszámíthatatlan mozgásjáték mikor szűnik meg, s mikor áll helyre bennem az egyensúly - az első biztos lépés megtételének a reménye. * * * Nincs semmi érdemleges bennem, hogy kívülem mi történik, azt nem tudom követni. A „most” most nem úgy most, ahogy máskor. Lehet, hogy a „most” átlépett egy más térbe és időbe - nem jelen, nem ez a pillanat. Mintha önmaga felett állna, de hogy mindez miért van így, megfoghatatlan. Talán csak játék, az értelem különös villódzása, hogy elfedje a valóság jelen idejét. * * * December óta nem voltam Kassán. Most elemi okok miatt vitt be Sándor: hajam, szakállam őserdőnyire nőtt, azt kellett levágatni, hogy újra emberi ábrázatom legyen. Közben azt tapasztaltam, hogy az utóbbi időben erőnlétem valamit javult. Tudok enni, s eleget, ami nagyon fontos javulást jelez. Remélem, ez most már huzamosabb időre szól, s kitart vagy állandósul, és akkor lesz esélyem mondjuk a márciusi szalonkázás megélésére. De még mindig nagy bennem a bizonytalanság. A négy hónappal ezelőtti iszonyat belső feloldása nem holmi elhatározás kérdése, de annak a biztonságérzetnek a véglegesülése is, amelyet el kell - el kellene - érnem. Idő kell, idő, sok-sok idő! Kint voltam az estéli havazásban, mindezt onnan hoztam magammal. Megenyhült a tél, csurog az eresz... * * * Az éjszaka elég jól aludtam, délelőtt pedig dolgoztam. Alakul a rákról való írás. Egy kegyetlenül nehéz küzdelem emlékei-élményei - két hangra, négy tételben. Fent a lírai sor, alatta, ezzel párhuzamosan, a próza hétköznapi tényei és felismerései. A mottó Ésaiás próféta könyvéből való. Az ő korában ugyan tudtak-e valamit a rákról? Kétlem. De Esaiás sok mindent tudott a létezésről, költő volt és gondolkodó, az ókor egyik legjobbja. •k k le Nagy csendet érzek magamban, hangtalan suhogást, egy darabot — ezt nemrégen olvastam valahol - a „kihasított örökkévalóságból”. Kint jártam a csillagok alatt, s azt kérdeztem magamtól: e kihasított örökkévalóság birtokosa - maga a Teremtő —, ugyan milyen anyagból való?! Lehetséges, hogy létezik „istenanyag?!” És a felettem tündöklő térben van-e megszólítható, és emlékezet van-e? Nincs erről semmi bizonyosság, de ha volna is, mit érne? Amiként az sem fontos, hogy a fájdalmak napi elviselése megfogalmazható-e emberi nyelven. Mintha a fájdalmak között meghalna az emberi szó... * * * Romos vasárnap. Pedig az éjszaka jól aludtam. Ennek ellenére valami oktalan feszültség támadt bennem, s ez kísért egész nap. Dolgoztam is egy keveset idebent, s odakint a havat takarítottam el. Ma délután kellett volna átvennem Galántán a Csemadok Életműdíját. Zsol
