Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (1) (lírai jegyzetek)
Feljegyzések elmenőben (1) 61 * * * Lelassulnak a mozdulatok is. Néha azt érzem, hogy ez a halál közelítő jele. Mert: ha a mozgás az élet, akkor a mozgás fokozatos megszűnése a halál felé mutat. Arra gondoltam, hogy az már a kegyelmi állapot beköszöntése. Szinte nem is lázadok ellene, talán már el is fogadtam. Másrészt ott a befejezetlenség, amit itt hagyok magam után. De végső soron: mit nem fejeztem be?! * * * Egészen elviselhető nap. Délelőtt Görföl Jenő hívott: a Csemadok OV Életműdíjat alapított, s első alkalommal öten kapjuk meg, ha jól értettem, január 18-án Galántán. Csakhogy én Kassára se nagyon merek még beutazni, hiszen az erőnlétem egy hosszabb sétára ha elég. Meg a hideg! Egyébként Őszi Irma, Ág Tibor, Takács András és Újvári László kapja még meg, velem együtt a díjat. Amit én elvégeztem, elvégezhettem a Csemadokban, ott van az A Szövetség című könyvemben. Nincs mit hozzátennem Egyben azonban teljesen biztos vagyok: rajtam kívül nem volt, s feltehetően nem is lesz 32 évig megszakítás nélkül a területi, illetve a járási választmány elnöke senki emberfia a belátható időben. Egy kevéske büszkeséggel azt is mondhatnám, hogy fölállítottam egy olyan csúcsot a Szövetség történetében, amely megdönthetetlen. * * * A legnagyobb gond: meddig lesz gáz a fűtésre!? Mert az oroszok és az ukránok elzárták a gázvezeték csapjait. A tél pedig egyre kegyetlenebb és keményebb. Fagy van napközben is. A hírek szerint talán tíz napra való gáztartaléka van Szlovákiának. Ha ez elfogy, megfagyunk, mert nincs - nem lesz - mivel fűtenünk. Ma éjszakára is mínusz tíz fok alatti fagyot jeleztek. Más: ma délután látogatóim voltak. Vagy egy órát beszélgettünk mindenféléről. Még könyvekről is, s egy keveset politizáltunk. Jólesett az érdeklődésük egy másik valóság időszerűsége hétköznapi küzdelmeim közepette. * * * Délelőtt leginkább a híreket vártam - gázügyben. Van valami halovány remény arra, hogy nem fagyunk meg a következő napokban... Mert ragyogó napsütés volt délután, Évával lementünk a Kanyapta partjára sétálni egy jót. Kristályos világ, déli szél, szikrázó hópaplan. Még őzeket is láttam, a havas síkon feküdtek, az őszi vetésen. A Kanyapta pedig már befagyott, de hát ez rendjén való is, hiszen most van a „vízbefagyás” ideje. * * * A mai nap egyik külön eseménye, hogy söröztem! Több mint négy hónapja nem ittam egy kortynyi alkoholt sem, kivéve azt a kicsi pezsgőt szilveszter éjszakáján. Igazán komoly előrehaladásnak érzem, hogy az új gyomrom a sört befogadta. Rövidesen próbát teszek a borral is. Egyébként az is a javulást jelzi, hogy újra érzem, hogy éhes vagyok, sőt, hogy kívánom az ételt!
