Irodalmi Szemle, 2009

2009/8 - Mészáros András 60 éves Duba Gyula: A filozófus köszöntése

56 Mészáros András irodalmat és bölcsészetet tanult a pozsonyi Komensky E- gyetemen, ez lett a munkája is, nevezetesen a filozófia. Alkotó szellemiségnek alapja az elvont gondolkodás oly módon, hogy az irodalmiság, képzelet mozgása és sza­badsága sem idegen a számára. Furcsa, bár nem szokatlan közeliét, bizonyos értelem­ben rendhagyó azért, mert az elvont gondolkodás szigorú fegyelemmel logikai törvényeket kutat, míg az irodalom a szabadság módozatainak az elkötelezettje, a képzelet szárnyalásának szerelmese. S ha mégis lehetséges és korszerű a rokonság, a- lighanem a gondolkodás történelmi helyzete folytán igaz. Valamikor a múlt század el­ső felében Bemard Russel angol filozófus és gondolkodó mondta, hogy — szabadon idézve - az emberiség, az ember inkább meghal, minthogy gondolkodna! Aktuális ki­jelentés lehetett s elvontan hangzik, de a tudós százada, a huszadik század igazolta őt. Az apokalipszisek századát valóban nem a józan gondolkodás jellemezte! Egykor Pla­ton még elgondolhatta „államát”, amelyben az államvezetők tudósok és filozófusok. Szerinte ilyen lenne az ideális állam, s ő az idealista filozófia atyja lett. Akkor sem volt megvalósítható gondolat, s a történelem évszázadai, a hatalmi filozófia, párhuzamban az anyagi és szellemi fejlődéssel, a születő civilizáció állandóan és egyre határozot­tabban cáfolta, majd a múlt század abszurddá, tehát nevetségessé tette. Ma az elvont gondolkodás nemhogy államirányító erő lehetne, hanem ilyen elméleti gondolkodás­nak, tehát a bölcseletnek a helyzete, a hivatása, szinte a léte is veszélyeztetett. Korunk túlteljesíti Russel megállapítását. Az ünnepi köszöntő, bár számba veszi az életművet, mégsem az elemző értékelés műfaja, nincs rá helye és ideje. Inkább olyan vázlat, amely az idő fényében szemléli az alkotó egyéniségét és munkáját. Mintegy az élet fényében vizsgálódik! Ki­indulópontja, elengedhetetlen alapozó mozdulása a múlt megidézése, érintése. Mészáros András első munkája Vandrák András filozófiai rendszere (1980), felfedező, szerencsés kezdet, melyben a hazai magyar gondolkodás előképét tárja fel. Hasonló célt követ A Felső-Magyarországi iskolai filozófia lexikona (2003) című műve is. Mintegy gondolkodásunk hagyománynak is felfogható ősvalósága után nyomoz. A filozófia Magyarországon (2000) című műben már egyetemes figyelemmel kutatja a magyar gondolkodás múltját, történetét. Bölcseleti teljesítményének egyik ága tehát történeti, célszerű fdozófiatörténet. Ez természetes. A rendszeralkotó filozófusnak mindig újra kell fogalmaznia világképét, s ennek sajátosságához, egyediségéhez a múltban keres tapasztalást, éltető gyökérzetet. Tevékenységének másik ága, az érvényes jelent fogalmazva, az elvont gondol­Mészáros András 60 éves A filozófus köszöntése

Next

/
Oldalképek
Tartalom