Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Varga József: Gyógyulás egyenes derékkal (elbeszélés)
Gyógyulás egyenes derékkal 49 Támlás különben is szégyellt volna pénzt kérni otthonról, hiszen még három fiatalabb testvére volt, s nem akarta elenni előlük a kenyeret. Édesapja patkolókovácsként tengette életét a szétzüllő szövetkezetben, édesanyja meg az ottani módosabb magánvállalkozó szőlőskertjében dolgozott csaknem alamizsnáért. Négy szemeszteren keresztül nem szorult javítóvizsgára. Ritkaságszámba ment ez a hallgatók esetében. Valahogy felnéztek az ilyenekre, mégha fennhangon gunyorosan is nyilatkoztak róluk: stréberek. A harmadik évfolyamban azonban Támlás fejébe szállt a dicsőség. Egy-egy bíráló hangot is megengedett magának a tanárokkal szemben. Különösen nem szenvedhette Szilánk Bobó alias Szedány monoton hangját, állandó akadékoskodását, no meg nevelési célzatú megjegyzéseit. Ámde Bobó tanár úr is csak az alkalomra várt, és semmi sem megfelelőbb erőfitogtatás, mint maga a vizsgaterminus... Szilánk tanár úr persze nagyon ügyelt a demokrácia alapszabályainak betartására. Illemtudóan és türelemmel magya- rázgatta szent meggyőződéssel vallott véleményét: a hallgató kifogást emelhet, megvétózhatja a tanár állítását, megcáfolhatja gondolatait, de az igazi bizonyítási alkalom csakis a vizsga lehet, és itt már a tanár a forgatókönyv írója. A javítóvizsgát tíz órára beszélték meg. Támlás a diákotthonban együtt lakott Csivollal. A közös zuhanyozóban lecsutakolták magukat, aztán gondosan, minden sietség nélkül felöltöztek. Támlás vagy négyszer megkötötte nyakkendőjét, de egyszer sem tetszett neki. A cipőfűzőt is egyformára méretezte. Cipőjét vécépapírral fényesre sikálta, s néha- néha permetszerüen ráköpött. Nem győzte cserélgetni a nyáltól elázott papírdarabkákat. Csivoll ezzel szemben az arcával foglalatoskodott. Nyomkodta a rajta éktelenkedő pattanásokat. Kellette magát a tükörben: hol felfújta az arcát, hol meg csücsörített. Végezetül megigazította kefe frizuráját, és hosszasan hunyorgott maga elé.- Szégyenszemre még ma is elhúzhat... - mondta egykedvűen Támlás.- Az bizony könnyen meglehet - hagyta helyben Csivoll. - Nincs valami jó ötleted? Rendkívül tartok ettől a vizsgától. Most bezzeg nem tudnál a seggembe gombostűt nyomni, az biztos... Mert Bobó nem tréfál, komolyan veszi a feladatát. Nála nem lehet handabandázni. Ki hitte volna, hogy ennyire veszélyes...- Minden attól függ, milyen kérdést húzol. Az első húszat még meglehetősen jól tudom... - mondta Támlás.- Százötvenből húszat? Neked hátrafelé forog az agyad, haver. Mondhatom: ellőtted a puskaporod. Nem lesz olyan szerencséd, hogy az első húszból valamelyiket kihúzd! A megalapozatlan optimizmus mintapéldánya. Én legalább a háromnegyedét áttanulmányoztam, mégis meglehetősen aggódom - szólt szederjes arccal Csivoll.- Kár idegeskedni, mert akire Bobó egyszer ráül, annak egyszerűen kampec. Szedány ugyanis nem tud felejteni, és nem is bocsát meg. És csodálatosan kiélvezi az ember kínlódását, miközben nagyokat hallgat... A javítóvizsga megbeszélt időpontját Bobó lekéste, de mégsem annyira, hogy elmaradt volna. Pedig Támlásék már dörzsölték a tenyerüket.
