Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)
38 Kovács Győző kell haladni, melyre a »szakma« nem adta áldását. Ezt azonban természetesnek tartom...” Perben a történelemmel: megismétlődik az, mi az Üzeneftc 1 megesett. Új kiadásra az egyiknél politikai okoknál fogva volt szükség, az Üzenet esetében viszont az elérhetőség, a terjesztői szempontok miatt. Közbevetőleg utalunk a címre, mely már - más összefüggésben, más történelmi szituációban - folyt, ti. a „per”. Egykor (Az Útban) a progresszív eszmékért, újfent, a 90-es években „a felújult Fábry- pörben”. Ugyanis, mint Fonod a Mentségeink...-ben megjegyzi: „A helyzet kényszere úgy hozta, hogy Fábryt (aki a hatalom számára mindig gyanús volt) a nyolcvanas évek közepén a hatalom önkényével szemben kellett megvédeni... Most, amikor lehetőségem nyílott arra, hogy a kötet átdolgozott, rövidített kiadásban... újra megjelenhessen, a legfontosabbnak nemcsak azt tartottam, hogy ismeretterjesztő legyen, legalább annyira fontos volt számomra, hogy megszabaduljon azoktól az ideológiai ballasztoktól, melyeket a helyzet kényszeritett rám...” Az új kötet „nemcsak az ideológiai béklyótól szabadult meg, hanem szükségszerűen megvál- / toztathatja a hangsúlyokat is. Egyes kérdések jelzésszerűvé válnak, mert a tömörítés ezt így kívánta. Elengedhetetlen volt az is, hogy az 1991-ben megjelent Fábry-napló (Üresjárat) megállapításaival szembesüljünk. Mérlegre kellett tennünk, vajon a . Napló megkérdőjelezi-e az életművet, vagy csak árnyalja azt...” / — Végszóként: „Talán mondani sem kell, Fábry Zoltán életművében nem a S kényszerű damaszkuszait tiszteljük, hanem a megharcolt igazságait, melyeknek . vezérszava mindig a humánum volt”. < ' Mindezekhez hozzá kell fűzni, és nyomatékosítani kell: Fonod Zoltán bármily szeretettel és tisztelettel viseltetik is Fábry iránt - vitába is száll a stószi íróval, bizonyos értelmezéseket illetően. Egyszer így: Fábry téved „akkor is, midőn a jogfosztottság előzményeit keresi, s úgy tekint erre a kérdésre, hogy ez először a »szlovák állam« idején fogalmazódott meg. Tévedését - A vádlott megszólalban - súlyosbítja, hogy a diszkriminációs intézkedések mögött nem egy hívatlan antidemokratikus törekvést látott, hanem a fasizmus jegyeire hasonlító »új barbarizmus« megnyilvánulását”. Kétségtelen, Fábry noteszei stb. erre utalnak. Ezzel összefüggésben Fonod Zoltán kritikával illeti Fábrynak ama nézetét, mely szerint a szlovákiai magyarság kollektive „immunis” maradt a fasizmus veszélyével szemben (1. > A vox humana népe). — Fonod Zoltán mindkét Fábry-monográfiájában vita tárgyává teszi a Fábry megfogalmazta — már-már - definíciót: a műfaj neve antifasizmus. Óhatatlanul felsejlik a „müfajtalan műfaj” veszélye. Fábry nem pontosított, nem korrigált. Ö ipiga addig ment el, hogy 1963-ban, a Harmadvirágzás bevezetőjében „A vox hu- rjmanát mint szocialista humanizmust, és az antifasizmust mint műfajt minősítette”; (j éq Fonod - ezzel kapcsolatban - idéz a Kortársak Fábry Zoltánról írt vélemények- • »Sok ez, vagy hiányérzetet tápláló? Valóban önmagát ismétli-e, vagy fogal'■» / ffiakat, normákat kever össze, mos egybe? Nem könnyű erre válaszolni, hiszen az V
