Irodalmi Szemle, 2009

2009/8 - Kovács Győző: Számvetés és üzenet (tanulmány)

Számvetés és üzenet

31- Fábry Zoltán életműve és az életmű értékelése, hatása és a nemzetiségi kérdés gondjainak a felvállalása;- az irodalomkritikusi és irodalomtörténeti kísérletek.5

így tagozódik Fonod Zoltán életműve; történetiségében is, műfajában is, megközelítésének lehetőségeiben is stb. Idézhetjük újfent Szeberényi Zoltánt, aki a Vallató idő (1980) ürügyén - találóan fogalmazott, hogy ti. „az alkalomszerűség és aktualitás, a könnyed fogalmazás a zsurnalisztikához, a kritikai igény és felelősség a jó értelemben vett irodalmi és kultúrpolitikai közíráshoz, helyenként az irodalomtudományhoz közelíti a kötet egyes írásait.”6

A harmadik kötetét (Tegnapi önismeret, 1986) a kritika már úgy értékelte: útban a szintézis felé. A publicista és irodalomtörténész Fonod Zoltán már igyekszik összefoglalni, jórészt rendszerezni is, a csehszlovákiai magyar irodalom és kultúra miben létét és jelentőségét.

Az egyik jelentős antológiaválogatásban (Jelenlét, 1979, társszerző Zalabai Zsigmond)) - mint írja - „igyekeztünk hűen követni líránk fejlődési vonalát, feltérképezni eddig bejárt útját, számba venni eredményeit, értékeit, felvonultatva mindazokat az alkotókat, akik egyéniségükkel, költészetük sajátosságával hozzájárultak a csehszlovákiai magyar líra sokszínűségéhez. A legjobb alkotóknál a szülőföld és a hazaszeretet éppúgy része a költészetnek, mint a változó világ s nemzetiségi létünk kérdései és problémái... (A válogatás) egyben bizonyíték is: van költészetünk, s költészetünknek ma már van története!”

A Fábry-hatás és -követés még nyilvánvaló (és valahol még érthető is): „Kezdetben volt (van és lesz) a líra. A csehszlovákiai magyarság 60 éves történelmében a líra az irodalom elsőszülöttje volt...”7 Éppen megjelent a Fábry Zoltán Összegyűjtött írásainak tizedik kötete {Európa elrablása, 1992; az életmű gondozója Fonod Zoltán volt), amikor kiadásra készen állt Fonod Zoltán irodalomtörténeti monográfiája, az Üzenet. Lényegében (mondva csinált ürügyek miatt!) tíz évig várta a megjelenést a kötet, mely a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom történetét dolgozta fel. A „kényszer-várakozást” végül a budapesti Akadémiai Kiadó vezetőinek bölcs „beavatkozása” oldotta meg azzal, hogy 1993- ban az Ünnepi Könyvhét kiadványaként megjelentette a kötetet. (Közel tíz év múlva, 2002-ben, került csak sor arra, hogy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatásával a Madách-Posonium Kiadó megjelentette.)

A várakoztatás „titkát”, az „újdonságot” a második kötetben találjuk: Megjegyzések az új kiadás elé! Ebben tárgyszerű részeletességgel, de elfogadható rövidséggel ismerteti a szerző a kézirat eredeti sorsát: „Az előző korszak irodalmának, szellemiségének a feltérképezése volt a cél. Ez a törekvés vezetett, amikor 1984-et követően még vagy háromszor átdolgoztam a munkámat. Mindhiába! Bár értő és tudós lektoraim (Szeberényi Zoltán, Gály Iván, Rácz Olivér, Rudolf Chmel) a kéziratot kiadásra javasolták, mindig akadt »ellenszél«, mely elfüjta a reményeket.”

így került a kézirat a budapesti Akadémiai Kiadóhoz. Lényegében Pomogáts