Irodalmi Szemle, 2009
2009/8 - Andrej Tarhanov versei (Tavaszi etűd, Nyina nővéremnek, A vitorla, Az öreg holló, Kondai fenyők - édesanyám vagytok (Mazsár László fordításai))
14 Andrej Tarhanov versei folyón szembesültem a fehér vitorlával. Itt szoktak rendszeres időközökben négyevezős nagy csónakjaikon elúszni a szülőföldjüktől megfosztott kulákok. Csónakjaikra karcsú fehér vitorlát erősítettek, s ahogy elhaladtak falunk alatt, szomorú dalaikat sodorta felénk a szél. Szép, többhangú éneklésükből a hontalanok bánata áradt. Istenem, mennyire a szívembe markolt, amikor először pillantottam meg a bús énekkel párosuló fehér vitorlákat! Csupán évek múltán döbbentem rá, hogy a fehér vitorla - a honvágyuk jelképe volt! Annak a kegyetlenhiányérzetnek a kifejezése, amit az elvesztett szülőföld, a távolba szakadt hazai tájak jelentettek számukra. Felismerve ezt zsenge korban, a vitorlát magam is jelképpé választottam. S egyre vágytam, mihamarabb útra kelni... Evek fordultával az a nagy nap is eljött, amikor vitorlám a Költészet szabad vizein találkozott a zseniális orosz lírikus, Lermontov fehérlő vitorlájával. Tizennyolc verseskötete jelent meg. Jellemző rájuk a töretlen felfelé ívelés. Az újabb és újabb alkotói csúcsok elérése. — Verseim születésével hitem erősödött. Egyre világosabban éreztem sorsszerepemet, egyre mélyebben megértettem Istenek által meghatározott küldetésemet. Ennek a tudatában költészetem törhetetlen erővel ruházott fel, roppant energiát szabadított fel bennem. Ön mansi létére orosz nyelven ír. A harmadik évezred küszöbén mit jelent a hantik és manysik számára a kétnyelvűség? — A hantik és a manysik kétnyelvűsége - Oroszország sok más kis nemzetéhez hasonlóan - létben és időben elengedhetetlen, szükségszerű jelenség. Semmi rettenetét nem kell benne keresni. Sőt, ellenkezőleg. Meggyőződésem, hogy a kétnyelvűség jó eszköz és lehetőség közelebb kerülni a nagy nemzetek kultúrájához. Ez a közelítés pedig a maga nemében a kis létszámú nemzetek előrehaladását ösztönzi és új kulturális magasságok elérésére buzdít. Nem szabad tétlenül jaj- veszékelnünk, hogy kevesen vagyunk. Hallatni kell magunkról, a hanti, manysi kultúráról. Bátran és célratörően előre kell menni, a világ színe elé kell tárni kultúránk jellegzetességeit, ismeretlen színeit. Fejleszteni kell irodalmunkat, figyelembe véve a világirodalmi tapasztalatokat. A vogul és az osztjuk irodalom is csupán a világirodalom részeként képes létezni, fejlőt^»LjBá c^kyhagunkba zárkózunk, benő bennünket a moha saját elhagyott zsombéKunAon. ■ ~ Készí^e^j: j(Lázsár László Op*7" <1> ifi ANDREJ TAIOHANOV VI Tavaszi etűd Fatönkbe botlottunk. Púpos volt, idomtalan, furcsa szerzet. Zokogott. Hulló könnyeiből csennely született.
