Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - MARGÓ - Kovács Magda: Dénes Györgyre emlékeztek...
93 gozott. Mint költő, riporter, emlékíró (Irodalmi fényben és árnyékban), szerkesztő, műfordító, fél évszázadon keresztül folyamatosan jelen volt irodalmi életünkben. Állandó munkatársa volt lapjaink kulturális rovatainak. Leghosszabb időt a rádió szerkesztőségében töltött, ahol az Új Szót otthagyva, egészen nyugdíjaztatásáig, 1985-ig szerkesztette az irodalmi műsorokat. Mint szerkesztő, mint költő, s mint ember is sokat segített az új generációk induló költőinek. Rádióbeli szerkesztői szobája amolyan biztos kikötő volt a többé-kevésbé zilált életű, világmegváltó - és anyagi gondoktól gyötört - ifjú titánok számára. Hozzá bármikor be lehetett ugrani jó szóra, kávéra vagy egyszerűen csak kipanaszkodni a szövevényes, tárgyanincs világfájdalmakat, amelyek emésztő tűzként lobognak az ifjú költői szívekben. És Dénes György, Gyuri bátyánk, ahogy a fiúk szólították családiasán, atyai jó'ndulat- tal végighallgatta őket, miközben sokattudóan mosolygott. Szerette a tehetséges fiatal költőket, különösen a Gömörből jött földieket. Örömmel közöltette a verseiket, s szeme mindig felcsillant, szinte felvillanyozódott, ha egy-egy gyöngyszemre bukkant. Jó érzéke volt a tehetség meglátásához. Egész életében közösségben gondolkodó és érző ember volt. Szívügyének tartotta kisebbségi irodalmunkat, kultúránkat. S odafigyelt a folytonosságra, a folytatásra is. Emberséget, nyugalmat, derűt sugárzó arcát mindannyian a szívünkbe zártuk, s őrizzük tisztelettel és hálával. Első költőnk volt, az ő nevére eszméltünk, verseivel indultunk el az irodalom berkeibe. Alapozó volt. S mi, utána jövők erre mindig emlékezni fogunk. Kovács Magda * Elhangzott Pelsőcön, 2009. május 23-án Dénes György emléktáblájának avatása alkalmából Gyüre Lajos átveszi a Szülőfőlddíjat Lauer Edith-töl
