Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Boccaccio „jegyzetei”: A novella alapelvei (3)
90 Boccassio , jegyzetei’ lerombolt síremlék, még a római időkből. Csak egy nagy kőkoporsót találtak, de mintha abba több tetemet is bele tettek volna valamikor. De volt ott még egy Madonna-szobor is, amely semmiképpen sem lehetett az eredeti síremlék része. A szobor tiszta márvány volt és egy félig fekvő Madonnát ábrázolt. Ez eléggé ritka dolog. Ráadásul semmi kétség nem fért ahhoz, hogy hatodik-hetedik hónapban volt a Szent Szűz. Semmit se kell igazítani a legendán, mondta a diák lelkesedve a fogadósnak. A beomlasztott alagútnak ma már semmi nyoma, mondjuk majd a látogatóknak. De a tónál megjelölünk egy helyet, ahol a legényt levágták. A nagyúr nemcsak leromboltatta a felesége síremlékét, de be is temettette azt. Minden benne van a legendában: a síremlék, a torony, az alagút és a tó. A dombot le kell lapítani és új emlékművet emelni a Fekvő Madonnának. Ezzel megvan a fogadó neve is: „Fogadó a Fekvő Madonnához”. Micsoda, kérdezik majd az emberek, Fekvő Madonna nincsen! De van, Hölgyek és Urak! Jóval a Ponte Mammolon túl, kicsit délre a Via Tiburtinától. Vagy tíz évvel később, amikor Vizenzónak megjelent a második novelláskötete, egyszer Firenzébe látogatott. Ott több helyen is említést tett a Fekvő Madonnához címzett fogadóról. Egyszer aztán az egyik szobrász részletes leírást és rajzolt vázlatot kért a szoborról. Majd izgatottan kijelentette, hogy a szobor nem lehet más, mint Arnolfo di Cambio kétszáz éve elveszettnek hitt alkotása. Azért a bal könyökére támaszkodik, mert lett volna egy jobb oldalon fekvő ellenpárja is, ahogyan egy másik híres kettős szobrát az alvó Madonna és egy imádója alkotja. Cambiónak azonban más, építészeti megbízatása akadt, így a kettős szobrot nem fejezte be. Arról a Cambióról beszélsz, aki a Trasteverei Santa Cecilia Tabernákulumát alkotta? Pontosan arról! Ott is van egy fekvő szűz a Szentségház alján. Igen, de az maga Szent Cecília és Stefano Maderno műve. Szóval, a fekvő és minden kétséges kizárva állapotos Madonna-szobrot ellopták. Ki tudja, hogyan került le egészen Róma környékére. Firenze vissza fogja követelni a szobrot! Tudta ezt Vizenzo is. Már hazatérőben megállt a fogadónál. Akkor a fogadós már olyan tehetős volt, hogy azonnal elhatározta, másolatot kell készíttetni a szoborról. Vizenzo tudott is egy szobrászról, akinek nehezen ment az eredeti művek létrehozása, de gyorsan és remekül tudott másolatokat készíteni. Másfél hónap alatt el is készült a munkával. A márvány talán nem volt olyan gyönyörű, mint az eredeti anyaga, de ezt a- vatatlan szem észre sem vette. Márpedig olyanok jártak megcsodálni az új, kör alakú síremlékben kiállított szobrot. Néhány év óta már búcsújárásokat is rendeztek a mauzóleumhoz, ami nem kis üzlet volt a fogadó számára. A szobrot egyetlen éjszaka kicserélték és igazán csak a beavatottak tudtak róla. A firenzeiek megelégedtek azzal a magyarázattal, hogy a szobrot bizonyára a rablók rejtették a régi síremléicbe éppen azelőtt, amikor azt a feldühödött nagyúr leromboltatta és betemettette. A rablóknak lehet eszükbe se jutott, hogy a szobor ott maradt a fold alatt. (Pallas-lexikon) Közreadja: Mészáros László ZÁRÓJEGYZETEK A szerkesztő megjegyzése: Julius Livius (Gyulai Líviusz) metszeteit lásd szintén a „Szamártestamentum, Középkori francia mesék és bohózatok, Helikon Kiadó 1983” publikációban.
