Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Tóth Elemér versei (Igaz ének, Vers a megtaposott táj énekeséről, Búcsúének)
71 Tóth Elemér versei Igaz ének Szőke Józsefnek szeretettel I Ugyan hány ezer éve már - az ifjúság átlángolt rajtunk. Észre se vettük, csak kacagtunk, hogy fakul, érik a határ. Nem figyeltünk rá: megaláz, ha csöndesen és alattomban, az öregség szívünkbe robban, s ledől a régi-régi ház. Kacagtunk, feküdtünk hanyatt, elszórtunk minden aranyat - csókot vettünk a cifra lánytól. Nótáztunk, ámde hirtelen szakadt ránk sötét kegyelem, s elkopott minden dal a tájból. II KATICABOGÁR, KATICABOGÁR, hová repültél, hol van az a nyár? Hol van az a nyár? Hol van az a rét? Rólad mond a szél gyönyörű mesét. Gyönyörű mesét, igaz, szép regét, két szemed ragyog, mint a magas ég. Haj, ti asszonyok, szépek voltatok, szívünkbe tüzet honnan hordtatok? Haj, BOGÁR, BOGÁR - asszony lett a lány, elrepült hamar, mint a tüzes nyár... III Együtt táncoltunk sok-sok évig, mi voltunk a „szegény bolondok”, tudtuk, köröttünk minden romlott, s bajunk-gondunk fölért az égig. Mégsem adtuk fel soha, soha, magyarságunkat óvtuk, védtük, mindig a jót s jobbat reméltük... Hős volt a szívünk vagy ostoba? Senki előtt meg nem hajoltunk, mégis számtalan a halottunk, s az életünk fekete átok. Fajtánkért éltünk éjjel-nappal, szép szóval és dühös haraggal - s higgyük: beérnek a kalászok!
