Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (33) 62 Popély Gyula: Ez volt a Sarló (2)
58 Grendel Lajos Parti Nagy Lajos szövegeiben olyan nyelvi regiszterek is egyenrangúan szólnak az irodalminak nevezett stílussal, amelyeket a Tandori előtti modernség kirekesztett a versbeszédből. Mintha valamely tárlaton a csendéletek mellett roncstelepröl összeszedett kacatokat helyezett volna el a művész. Ez a provokatív gesztus nem szimpla polgárpukkasztás, hanem egy hiteles új verspoétika alapzata lehet. „Parti Nagy Lajos poétikájában az esztétikai értelemben vett alacsony és magas minduntalan párbeszédbe lép egymással”/501 Az irodalmi és nem irodalmi regiszterek egymásba játszásával a költő korunk hősének, a múlt nélküli, identitását vesztett tömegembemek a zagyva beszédét keveri ki, illetve az ilyen beszédnek az összetéveszthetetlenül karakteres magyarországi változatát. Egy, a magyar nyelv szavaiból összetákolt, univerzális blöd nyelvet. Korunk hőse ezen a nyelven szól közérzetéről, vágyairól, érzelmeiről, magvasnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető gondolatairól. Az égbolt olyan, mint egy galambszürke öltönynadrág, nem a sliccénél nézve, hanem hátrább. Hasonlóképpen az élet is igen nehéz esésű, folyton folyvást lehúzza a pénztárca és a fésű. Mindig felfeslik valahol az agyi gondolat koptatója, pedig hajszálra egyforma léptek lógnak ki alóla. Menő púpok a felhők, egyre a világ kitérdesedik, és a vasalással nem lehet megoldani a kérdéseket. (Diletták) Ha van értelme a múlt század vége magyar belletrisztikájában „szövegszerű” és „világszerű” irodalomról beszélni, akkor Parti Nagy Lajos líráját kézenfekvőnek tűnhet az első kategóriába sorolni. Ámde Parti Nagy nem szimpla nyelvmanipulátor, szövegszerű költészete telítve van olyan világszerű elemekkel, amelyeknek szilánkjaiból összerakható a 20. század végi magyarországi valóság — egyébként meglehetősen lehangoló - képe. Parti Nagynál „A versbeszédben szerephez jutó nyelvi rétegek közül a klasszikus, szecessziós szólammal egyenrangú fontosságúak a társadalom szövetéhez tartozó kódok, a szocialista apparátusnyelv, a müveletlenség, a dilettantizmus, az agresszió, a tömegkultúra kódjaival helyettesített személyesség kifejeződései.”(5I> Szilánkokból, verstöredékekből és -törmelékekből épül föl a Szódalovaglás nagykompozíciója, ez a vallomásos rekviem egy nagy szerelem üszkös romjai fölött, miként Keresztury Tibor nevezi.1521 A téma - mint Oraveczé az 1972. szeptemberben.
