Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Sz. Haltcnbergcr Kinga: „A nyelv nemcsak szavakból áll...” (Jaksics Ferenc munkásságáról)
Posonium irodalmi és Művészeti Díj 2009 41 kaszaiban rövidebb-hosszabb időre az illusztrálás területére, s volt, akit annyira megragadott ez a művészeti ágazat, hogy évtizedekre eljegyezte magát vele. Ez volt a helyzet Jaksics Ferenccel. Művészünk 1937-ben Érsekújvárott látta meg a napvilágot, ahol kisgyermekként édesapja könyvkereskedésében csodálhatta az illusztrált könyvek sokaságát. A szülővárosa magyar gimnáziumában letett érettségi után 1958-tól a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, tanárai Peter Matejka, Ján Želibský és Jozef Chovan. Tanulmányait egy évre meg kellett szakítania, amikor édesapját koholt vádak alapján letartóztatták. Jaksics számára a- zonban ez az év se jelentett pótolhatatlan veszteséget: A tehetség minden körülmények között megtalálja a boldoguláshoz, érvényesüléshez vezető utat. Jaksics Ferenc a nyomdaiparban helyezkedett el, ahol fokozatosan megismerte a kortárs szlovákiai magyar sajtó képviselőit. írókat, újságírókat ismert meg s lassan illusztrá- tori feladatokat is kapott. Mire a főiskolára visszatért, gyakorló illusztrátor vált belőle. Megismerte a nyomdai munka körülményeit, a műszaki lehetőségeket, s ez a tudás végigkísérte további munkásságát. Illusztrációi a Kis Épitő, az Új Szó, a Hét, a Szabad Földműves és a Pionierske noviny oldalain jelentek meg. Kubicska Klára írta róla 1977-ben a Madách Kiadó Kisgaléria c. könyvében: „Tankönyveket és szépirodalmi müveket is illusztrál. E gazdag munkásságnak megvan a maga adója is: a hetenként megjelenő rajzok, grafikák gyorsan eltűnnek az újabb munkák rétegei alatt, s a gyors és bő termés kevés időt és erőt hagy a nagyobb elképzelések megvalósításához. Sajnálatos, hogy Jaksics abbahagyta a festést, hiszen felkészültségről tanúskodó régebbi munkái komoly művészi távlatokat ígértek. Festői alkata egyelőre - munkáinak színességén kívül — grafikai lapjainak felületszerkesztésében, faktúrájában nyilvánul meg. Színvonalas illusztrációinak ismeretében bízunk abban, hogy van még benne olyan rejtett tartalék, amely feltárásra vár.” Ezeket a meglátásokat kissé ugyan megkésve, igazolta az élet. Jaksics 1965- től a Pedagógiai Könyvkiadó képszerkesztőjeként működött. Miroslav Cipár, Ferdinand Hložník, Nagy József, Blanka Votavová és mások mellett közvetlen résztvevője a szlovákiai művészi igényű könyvkiadásnak. Munkaköri elfoglaltsága mellett maga is illusztrál, nemcsak - főleg magyar - tankönyveket, hanem ifjúsági- és gyermekirodaimat (Tapsiráré-tapsórum, Madách, 1978, Puffancs, Göndör és a többiek, Madách 1980, Krochkajúca postielka, Mladé letá 1988). A kiadói munka kötöttségét 1991-ben tette le. Azóta szabadfoglalkozású művészként teljesíti művészi elhivatottságát, illusztrálást immár csak elvétve vállal. Festészete gazdag érzelmi töltést tükröz. Emberség, szeretet, ugyanakkor a magányos lélek szorongásai, empátia és irónia tükröződik egyes munkáiban. Emlékeire utalva a tartalom, a mondanivaló valósághű elemeit geometrikus kompozícióban rejti el, idő- és térsíkokat rétegez egymásra. Telt színei mély érzelmeket tükröznek, portréi epikus életsorsokat villantanak föl (Szomszédom Kassák - 2007, A portréfestő - 2007, Önarckép - 2004). Jaksics munkássága kevés nyilvános elismerést kapott. Főiskolai tanul-
