Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2009 - Duba Gyula: „Nyelvében él a nemzet...” (Jakab István életműve)
32 Posonium irodalmi és Művészeti Díj 2009 zabb magyar mondás: nyelvében él a nemzet! Ebben a formában való keletkezése homályba vész, szinte biztos, hogy a tizennyolcadik század végén a II. József néme- tesítő nyelvrendelete elleni tiltakozásként keletkezett. De magát a gondolatot később kissé más formában megtaláljuk Bessenyeinél, Kazinczynál, Széchenyinél és Aranynál is, lévén, hogy anyanyelvűnknek gyakran akadtak gondjai. Talán ezért érzékeny s némileg védekező természetű! Ám emellett nagy befogadó készségű, számos idegen kifejezést átvett története folyamán, s „magyarítva” használja azokat. így lehetett Európának az angol után a legnagyobb szókinccsel bíró nyelve! Nyelvészeinknek így minden korban volt és van elég dolguk. Mert védekezése nemcsak a támadások ellen irányul, hanem belső fejlődését, mintegy szellemiségének, a nyelv „lelkének” a megóvását is szolgálja. Egyben tehát komolyságának és hiteles méltóságának a védelme is! Ilyen hivatásszerűen végzett munka, ahogy azt Jakab István és más neves magyar nyelvészek végzik, létünk belső erőforrásának ébrentartását és a nemzeti kultúra ápolását jelenti. Minden korban támadnak legendás nyelvészeink, szinte intézmény rangjára emelkedő, tudós személyiségeink, akiknek munkássága a közbeszédben él. Ilyen volt Lőrincze Lajos, vagy akár Deme László, s újabban talán Grétsy László. Hazai viszonylatban Jakab Istvánt hasonló magaslaton találjuk! Már említettem, hogy keveset szólunk a nyelvről, bár tudjuk, hogy jó, ha beszélnek róla, s ennek titka bennünk él. A nyelvészek szakmai fejtegetései vagy a költők szójátékai, nyelvi bravúrjai mélyen megérintenek, de még az apró gyerek váratlan elszólásai, ösztönös „formulái” és mondattöredékei is elbűvölnek, mintha ilyenkor a nyelv a lelkünket szólítaná meg közvetlenül! Jakab István életpályája sajátos történelmünk szerves része. Nagyráskáról indul, Sárospatakon érettségizik, Pozsonyban a Pedagógiai Főiskolát végzi, itt lesz kandidátus, bölcsészdoktor, docens és mindeközben: nyelvi szerkesztő az Új Szónál, az Irodalmi Szemlében, tanszékvezető, tudományos titkár, két évtizeden át a Szép Magyar Beszéd országos zsűrijének elnöke. A nyelv által él a nyelvnek! Középiskolai igazgató, majd főiskolai oktató. Hasonló pedagógus egyéniség szellemi kisugárzása hajszálerekként kap helyet kultúránk szövetében, áthatja az anyanyelvi szellemiséget, olvasók és hallgatók tömege éli át és élteti a nyelverőt, a tiszta beszédkészséget és gondolkodói hitelességet, amelyet tőle nyerhetnek. Munkája beépül a közös műbe, melyet szlovákiai magyar kultúrának, kisebbségi szellemi életnek nevezünk. De nyomai az időben is megmaradnak. Folyóiratkötegek és újsághalmok tartalmazzák, jegyzőkönyvek és magnetofonszalagok, a Kazinczy Napokról szóló híradások őrzik. Megtalálhatók közös alkotómunkánkban és nyelvi jelenlétünkben. De tanulmányai és nyelvművelő kötetei is őrzik. Néha a nyelvművelés okán hallani olyan felvetést, hogy a nyelv organikusan fejlődő szervezetébe talán nem kellene beavatkozni, ne akadályozzák felesleges előírások, burjánozzon szabadon! Ebben lehet igazság! De még több van abban a gondolatban, hogy korlátozni fejlődését ugyan nem kell, de arra érdemes ügyelni, mintegy megvigyázni, hogy helyes
