Irodalmi Szemle, 2009
2009/7 - Sulyok Vince: Élt 51 évet, Egyszer itt éltem én is, Giczy János festményei fölé, Isten kirabol, megfoszt, A Sziámi-öböl Buddhája
6 Sulyok Vince versei rokonok és barátok serege. Említetten csak én maradok a szövegben, pedig Norvégiába egy napon kerültünk, s más léptékkel, de norvégul is egyszerre tanultunk. 51 éveddel itt nyugszol te már a közeli temetőben, míg én, a veled egyidejűleg ide érkezett idegen élek még továbbra is a fényben, hogy gyászolhassalak én, az idegenből idejött s idegennek megmaradt barát. Torrevieja, 2008.10. 3. / Oslo, 2009. 3. 9. Egyszer itt éltem én is A legjobb az lenne talán s talán a legkívánatosabb is: feloldódni a tengerviz ölelésében, beletünni, örökre beleveszni a kéken homályló ködökbe, a vizek mögötti párákba, igen: a tenger szépségesen üzenő kék hullámaiba, ebbe a nyugtató örök zúgásba; a partszegély arany homokján csak árva lábnyomom maradna egy időre, mig az újrázva partra szaladó habtarajok ki nem törölnék, ki nem mosnák utolsó, visszahozhatatlan jeleiként annak, hogy én is éltem, hogy itt éltem én is, itt járkáltam arany sugárözönben, itt ragyogtam ebben a parti tájban s itt sajogtak szívemben bánatok és furcsa, mert még ritkább, örömök itt éltem, innen vesztem bele a morajló vizekbe, a dörgő hullámzásba, idegen partok alatt, ahol lábnyomnyi jel se marad utánam a homokban. Torrevieja, 2003. 10. 20.
